Idén június 15-től megszűnnek az EU roaming díjak. Mindegy, hogy Békéscsabára vagy Reykjavíkba utazom, ugyanannyit fizetek, ha hazatelefonálok (vagy az EU-n belül bárhová). Ha lebeszélhető a havidíjam, akkor ezek a hívások lebeszélhetők, ha 20 SMS benne van a havidíjban, akkor – mint roaming SMS-t – ezeket is felhasználhatom külföldön. Mintha csak otthon lennék, és belföldi hívást, üzenetet intéznék.

Ugyanez a helyzet az adatroamingnál: az 1, vagy 5, esetleg 319 gigabájt leforgalmazható kerettel vásárolt csomagom – na jó, 319 gigabájtos csomag elég ritka – felhasználható mondjuk Izlandon (EES országok is részt vesznek a buliban, Svájc azonban nem), nem kell semmi extrát fizetnem. És persze nem fizetek a fogadott hívásokért sem.

Van azonban egy elég jelentős veszély a rendszerbe kódolva.

A roaming ugye azt jelenti, hogy a telefonunk nem a “saját” hálózatát használja, hanem egy idegen hálózatot. Az én szolgáltatóm ezért a használatért fizet az idegen szolgáltatójának. Emiatt előfordulhat, hogy az én szolgáltatóm rosszul jár, mert többet fizet, mint amennyit én fizetek havonta.

Ezért – bizonyos, remélhetőleg csak különleges esetekben – előfordulhat, hogy mégis kérnek pénzt az EU-roamingért, avagy a külföldi keretet csökkentik a veszteségek elkerülése miatt. Vagy lehet ennél még rosszabb: Svédországban az egyik szolgáltató egyszerűen letiltotta az adatroamingot a tiszta adatelőfizetéseken. A Telia azután döntött így, hogy kiszámolta a nyilvánvalót: számára egyáltalán nem mindegy, hogy valaki Svédországban forgalmaz le gigabájtokat vagy külföldön, úgy, hogy e mellé semmilyen egyéb hang, SMS vagy egyéb szolgáltatások utáni bevételre nem számíthat. Hiszen a tiszta adatelőfizetés éppen azt jelenti, hogy ahhoz az előfizetéshez csak egy meghatározott adatcsomag jár.

Láthatjuk tehát, hogy van még lehetőség a szolgáltatók előtt, sajnos elég drasztikusak is: akár le is tilthatják a roamingot bizonyos előfizetéseknél.

Korábban írtunk már más anomáliákról is az átállás kapcsán. Ha ugyanis Magyarországról telefonálok más EU országba, akkor továbbra is nemzetközi tarifát fizetek, ami 120 forint körül mozog percenként. Ez egy valódi anomália, de még nagyobb anomália az, hogy ha mindezt Londonból teszem, akkor már a belföldi tarifát fizetem, ami ennek töredéke. Ennek az a furcsa következménye, hogy ha valaki a határ mellett lakik, érdemes neki a szomszédos ország szolgáltatójának hálózatára csatlakozni, mielőtt külföldet tárcsázza.

Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy noha az EU egységes, belföldi piacként szeretne működni, ebből a példából is láthatjuk, van még hová fejlődni. A másik, hogy noha mindenki várja már június 15-ét, amikor egy csomó korábbi lánctól megszabadulunk, érhetnek még meglepetések minket, és ez is csak olyan lesz, mint minden kőbe vésett szabály: meg kell tanulnunk a kivételeket.