Köszönöm az interjúlehetőséget. Én Ford Prefect vagyok, akinek az a hálátlan feladat jutott, hogy a Föld nevű bolygóról szóló enciklopédiabejegyzéssel gazdagítsam az univerzum kollektív tudását. Többé-kevésbé már minden megvan, amit érdekesnek találtam a bolygón. Egyvalamit kivéve, ennek a valaminek pedig Önök, Bedő Erik és Nagy Koppány, kétségkívül a szakértői.

Szóval itt van ez a mobiltelefon, okostelefon vagy néha egyszerűen csak telefon nevű eszköz, ami láthatóan a bolygó legfontosabb gépe, a legtöbb emberi figyelem erre az eszközre koncentrálódik. Napi 20 milliárd órát töltenek a humanoidok a képernyőre bámulva. Ezt használják szórakozásra, munkára és kommunikációra is.

Időnként, ritkásan, a fülükhöz emelik, ami kicsit megzavart engem. Utánajártam, és azt az információt kaptam, hogy ezt telefonálásnak hívják. Miközben az eszközt is így hívják: telefon. Nem értettem ezt az ellentmondást. Hogy valamit úgy hívnak, mint a legkevésbé használt funkcióját.

Mielőtt válaszolnak, egyvalamit tudniuk kell. A mi fajunk nem kronologikusan látja az időt. Nekünk minden egyszerre történik, ezért mindent elég egyszer, egy pillanatra vetítve megérteni. Szóval a válaszban igyekezzenek kerülni a kronológia, vagyis történelmi folytonosság bemutatását, mert sajnos ezt nem értem. Igyekezzetek a jelenre koncentrálni, mindig arra, ami a mostra vonatkozik.

A kérdés tulajdonképpen az hogy mi telefonálás? 

Erik: Arra való, hogy kettő vagy több humanoid érzékszerveiken keresztül közvetlenül kommunikáljanan. Ez a két érzékszerv a fül és a száj. Úgy tervezték meg, hogy ezt az eszközt az érzékszerveidhez tudd emelni. Ez történhet egy speciális interface-en, ami telefonálásra való, és egy általános interface-en, amit internetnek nevezünk.

Tehát nem ugyanazt a kommunikációs protokollt használja, amikor a fülünkhöz emeljük, mint amikor a kijelzőt nézzük?

Koppány: Nem ez a legfontosabb különbség. A lényeg, hogy nem mindig azonnali információcsere történik két ember között, és rengeteg alkalmazás van, ami késleltetett módon teszi lehetővé a kommunikációt, nem valós időben. Amikor a fülükhöz veszik az eszközt, akkor a humanoidok hang alapon, és késleltetés nélkül beszélnek egymással. Az általuk kimondott szó teleportálódik egyik helyről a másikra, úgy, hogy nekik maguknak nem kell teleportálniuk.

Ezek szerint ehhez is egy alkalmazást kell letölteni.

Koppány: Nem kell letölteni semmit, ez a lehetőség, ha úgy tetszik: alkalmazás, benne van alapból a telefonokban. Csak nem az interneten kommunikálnak, hanem egy másik hálózaton.

Mi ez a másik hálózat?

Erik: Eleinte a telefonálás hardverekkel, ma már egyre inkább szoftverekkel valósul meg, a határok is pedig egyre elmosódottabbak. Sokan úgy értelmezik a telefont, hogy a köztes interfész egy erre eredetileg kifejlesztett protokollt használ. Mára ez már másként van, meglátásom szerint. Vállalatok esetében az end-to end folyamatokban már egyáltalán nincs jelen ez az eredeti interfész.

Ne haragudjon, de ez a válasz tocsogott a kronológiában.

Koppány: Az alkalmazások hátránya az, hogy ha mi ketten különbözőt használunk ezekből, akkor egymással nem tudunk érintkezni, csak a saját ismerőseinkkel. Úgy találták ki a telefont, hogy az előfizetés megvásárlásával együtt a felhasználók kapnak egy accountot is, amivel biztosan elérik a világ bármely pontján lévő másik ember telefonját, ha ismerik az ő kapott azonosítóját.

Erik: Ellent kell mondjak neked. Nem ér el bárkit, mert vannak módszerek a számtartomány blokkolására. Ma pedig az előfizetéseknek már nem kell számokhoz kapcsolódni. Nem kell, hogy a jövőben meglegyen ez az egyedi azonosító, úgy is tud működni.

Koppány: Összezavarod Prefect urat.

Semmi gond. Már észrevettem, hogy a humanoidok, a kronológia iránti megszállottságukban mindig a rossz végén kezdik meg a fejlesztéseket. Mi először fölözzük le a hasznot, és csak a végén kezdünk bele egyáltalán a munkába és az agyalásba, hogy miért kérjünk pénzt. A folyamat elejét, a kezdeti őskövület rendszereket már ki sem építjük, mert minek. Itt miért van szükség a régi rendszerre? Nem lehetne elhagyni?

Koppány: Alapvetően el lehetne hagyni. De a humanoidok tulajdonsága, hogy nehezen váltanak a megszokottról, ha az jól működik. Ha megmarad, akkor nem kell lecserélni az azonosítót, működött régen, működik ma is. Ellenkező esetben nekem kell gondoskodnom arról, hogy az új azonosítómat mindenki megismerje, és ne a régin keressen.

Nem lehetne, hogy egyszerűen minden telefonra rátesznek egy olyan applikációt, ami így már mindenkinek megvan, és kész? 

Koppány: Lehetne, de ez a mostani nem köthető egy gazdasági társasághoz, tehát  nincs senki tulajdonában, és mindenki egységesen elfogadja. Minden ország saját hatáskörében rendelkezik az azonosítók kiosztásával. Ha az app egy vállalaté, akkor lesznek ellenérdekeltek, és nem tudni, mi lesz vele a későbbiekben.

Erik: A sztenderdizálás ahhoz kell, hogy a kommunikációt leegyszerűsítjük. A sztenderdizálás egyben korlátozás. Minél erősebb a sztenderdizálás, annál nagyobb a korlátozás, de annál elterjedtebb lehet a módszer.

Érdekesnek találom ezt az azonosítóhoz való kötődést. Azt látom, hogy míg a telefonálás története több mint 150, addig a már említett azonosítóként funkcionáló számsorozatok lehetősége mindössze 17 éves Magyarországon. Csak ennyi idő telt el, hogy az a szám, amit egy emberhez rendeltek, nála is maradjon.

Koppány (mosolyog): Ez a gondolatmenet tocsogott a kronológiától.

Igyekszem alkalmazkodni.

Erik: Az a kérdés, hogy az azonosító most az emberhez tartozik vagy a szolgáltatóhoz. Illetve nem is tudunk számot hordozni országhatáron túl.

Akkor mégsem működik azonosítóként, hogy a születésétől a haláláig egy azonosító tartozzon egy humanoidhoz?

Koppány: Megtarthatom a számot mindig, de kereskedelmi szempontból nem éri meg.

Erik: Helyhez kötött hálózatokból indultunk ki. Ezt a hagyományt vittük tovább. Ha nemzetközi koncessziók vagy más együttműködések jönnek be a képbe, akkor meg már nemzetállami érdekekről beszélünk, ami bonyolulttá teszi a kérdést.

Akkor ha jól értem, akkor a telefon funkció többször képes működni, mint az internetes alkalmazások, és fő indok még a telefonálás használatára a szám, ami azonosítóként funkcionál, többé-kevésbé. Leginkább az országok közötti határok azok, amik gátat szabnak annak, hogy univerzális legyen.

Koppány: Mondhatjuk így, igen.

Mit jelent ez a kifejezés, amit telefonálóktól sokszor hallok: “rakjuk le, mert sok lesz”?

Erik (tréfálkozva): A lerakás szó a régimódi telefon formájára utal. De tulajdonképpen azt jelenti, hogy megszakad a szolgáltató joga, hogy tovább díjazza ezt a beszélgetést.

Miért? Minél többet beszélek, annál több a díj?

Erik: A telefonálásnál igen. Műszaki oka nincs, csak történelmi, de az a helyzet, hogy minél többet használom ezt a lehetőséget, annál többet fizetek. Ez kapcsolt vonal, a másik a csomagkapcsolt. A kapcsoltat így díjazzák.

Több kerül a telefonálás, mint az internetezés? Ha valaki egy órát telefonál vagy egy órát internetezik, melyik kerül többe?

Koppány: Az esetek többségében valószínűleg a telefonálás…

Erik: Mi nagyobb, egy hegy vagy egy felhő? Nem megválaszolható a kérdés, esete válogatja.

Mindig külön lesz választva a hang és minden más? A kapcsolt és a csomagkapcsolt? Az ilyen és az olyan azonosítók?

Erik: Hangalapú kommunikáció lesz, amíg mi élünk. Hangalapú számlázás már nem biztos.

Koppány: Ma még mindig vannak olyan olcsóbb készülékek, amikre nem lehet applikációkat tenni, vagy nincs internet-hozzáférése. A telefonálás az ilyeneken is lehetséges. Várhatóan fenn fog maradni a rendszer egy ideig, de hogy meddig, azt nem tudjuk megmondani.