Egy év telt el, amióta a Vodafone meglepetésre bejelentette: az Egyesült Királyságban megkezdi az OpenRAN rendszerek tesztelését. Ez gyökeresen más megoldás, mint amit eddig a szolgáltatók használtak, tele bizonytalansággal, mégis: egy egészségesebb piac ígéretével. Egy évvel a bejelentés után lássuk, hová jutottak?

A RAN, vagyis radio access network azon eszközök hálózatát jelenti, amik segítségével a végfelhasználók a mobil hálózatra csatlakoznak. A hétköznapokban nem sokat törődünk velük, pedig hihetetlen mennyiségű eszközről beszélünk, amik megbízható, gyors működése ugyanúgy elengedhetetlen a mobil internet használatához, az elvárt sebesség vagy rendelkezésre állás megtapasztalásához, mint az okostelefonunk minősége, vagy a szolgáltató által elfoglalt frekvenciatartományok mérete.

Hosszú évek óta a RAN-piacot három beszállító uralja, és mindenki az ő eszközeiket vásárolja, az ő rendszereiket használja, ők a Huawei, az Ericsson és a Nokia. Az OpenRAN pedig arról szól, hogy a hardver környezet standardizált és a beszállítók kiépítéskor a szoftvert adják. A mobilszolgáltatók nem lesznek annyira kiszolgáltatva a már meglévő beszállítóknak, képesek lesznek költséget csökkenteni, vagy költséghatékonyabb megoldásokat találni. Ezáltal bevonhatóak korábban a költségek miatt “lefedetlen” területek a szolgáltatásba, a sűrűn lakott területeken pedig olcsóbban tudják megvalósítani a kapcsolatot.

Az OpenRAN talán kevésbé lenne ma ennyire népszerű téma, ha történetesen a Huawei eszközei nem kerülnek kitiltásra az 5G szolgáltatásból több helyen is. Így azonban egy olyan helyzet állt elő, ami rendkívüli kiszolgáltatottságot jelent, a trösztösödés folyamata is könnyen beindulhat. A két legnagyobb szállító, az Ericsson és a Huawei ugyanis nem támogatja az OpenRAN-t. Amennyiben vagy ahol a Huawei nem választható beszállító, ott gyakorlatilag alig marad választási lehetőség, szemben az OpenRAN által nyújtott gazdag versennyel.

Persze az implementálásnak megvannak a nehézségei is. Mint minden új technológia esetében, itt is megnövekedett ráfordított idővel és költségekkel kell számolni, hogy egy sokszereplős beszállítói láncot integráljanak, a standardizálás nem egyszerű feladat, és nyilván egy hosszú tesztelésnek kell megelőznie az éles üzemet. Problémák merülnek fel, amiket meg kell oldani, és akik már kipróbálták, megerősítették. Ez az időszak nem a könnyen jött előnyökről szól.

A Vodafone számára egy évig tartott, míg ki merte jelenteni: elkészítik az első kereskedelmi hálózatot OpenRAN eszközökkel Írország North Kildare kerületében, valamint további 30 helyszínen szolgáltatnak majd 4G-t a gyorsabb és költséghatékonyabb szolgáltatás érdekében. Ezt követően a cég elkötelezett, hogy az Egyesült Királyságban végül legalább 2600 helyszínen telepítse a nyílt piacot támogató rendszereket.

Ez pedig azt mutatja, hogy a cégnek tetszettek az első egy év eredményei. Azt jelenti számukra, hogy

• képesek lehetnek jelentősen költségeket csökkenteni és szélesíteni a lefedettséget
• nagyobb rugalmasságot érhetnek el így a választék és a verseny bővülése miatt
• Egyszerűbben skálázható hálózatot kapnak, lehet dinamikusan változtatni, például ideiglenes szükségek kielégítésekre
• képesek lehetnek hosszú távon az 5G hálózatokat is kiépíteni ilyen módon, ami versenyelőnyhöz juttathatja őket azokhoz képest, akik a “nagy hármassal” maradnak

Szakértők szerint ez a folyamat tökéletesen összhangban van az IT területén évekkel korábban végbement folyamatokkal. Úgy tűnik, hogy ez lesz a jövő, ilyen értelemben pedig aki később indítja el a tesztelési folyamatait, hátrányba kerülhet a jövőben.