Ahogy fejlődik a mobil telekommunikáció, és ahogyan terjeszkedik az IoT, annál több eszközzel és annál többet forgalmaz egy-egy ember. Logikus lenne, hogy az adatcsomagokat többé ne “otthoni” és “mobil” kategóriában különítsük el, hanem mindenkinek legyen egy személyes kvótája, és esetleg legyen egy háztartásnak is ugyanilyen, ahogy sok felhőszolgáltatás esetében már megszokhattuk. Bejelentkezünk, elérhetjük a személyes vagy családi accountot, és minden forgalom ezt terhelné. De vajon mi áll ennek az útjában?

Hány számlán és hányfelé fizetünk adatcsomagokért? Egyszer fizetünk a mobiltelefonunkért, amiben akár két SIM-kártya is lehet, akár két szolgáltatótól. Lehetséges, hogy rendeltünk társkártyát is valamelyik előfizetéshez, és az okosóránkban és a tabletünkben is van egy-egy nano- vagy eSIM. Van egy otthoni, erős, kábeles internetünk, amit routerrel osztunk szét az eszközök között, amik most már a set-top-boxoktól kezdve a kávéfőzőkig bármik lehetnek. Lehet, hogy digitális tévészolgáltatásunk is van, ami megint jöhet egy külön forrásból. 

Egyre nagyobb az igény arra, hogy mindezeket a végpontokat könnyen és gyorsan, na meg olcsón üzemeljük be és használjuk, és lehetőleg egy számlát kapjunk mindenről. Miért kell a felhasználónak tudni, hogy hol milyen feltétellel lehet egy új kütyüt használni, hogy az előfizetéséhez lehet-e társkártyát rendelni és ha nem, a különálló szolgáltatással vajon megéri-e neki ez az egész? Mennyi adatot fog fogyasztani, mekkora adatcsomagra van szükség egy okosóra esetében? Milyen sebességre? Nem könnyű kérdések ezek. 

Ha egyetlen adatcsomagot fogyasztunk, az azt jelenti, hogy minden eszköz ugyanazt a szolgáltatást – nyilván mobilszolgáltatást – éri el. 

Ma már, ha nem is túl könnyen, de igényelhetünk társkártyákat (bár az eSIM még mindig nagy adóssága több szolgáltatónak is), és az eszközeinket így összekapcsolhatjuk, az otthoni net kiváltása azonban a nagy sávszélességű 4K-s streamek és a kisebb sávszélességgel is megelégedő, de hatalmas adatmennyiséget mozgató torrent-megosztások miatt nehéz lehet kábelről mobilra.  Az 5G érkezésével azonban egyre kevésbé sci-fi, hogy minden eszközünket mobilról szolgáljuk ki, egyetlen adatcsomagot fogyasztva, mert városi környezetben itt már nem feltétlenül tudjuk megkülönböztetni a vonalas és a mobil kapcsolat sebességét. 

Magyarországon a Telekom és a Vodafone is igyekszik komplex megoldásokat kínálni, előbbi a GTS Datanetet, utóbbi a UPC-t vásárolta fel, hogy minél többet tudjanak kínálni a mobilelőfizetéseken túl a vásárlóiknak. De valahogy nincs olyan érzésünk, hogy cél lenne az “egy előfizető — egy adatcsomag” elve, ahol a különböző eszközök forgalma összeadódik egy folyószámlára. A szolgáltatóknak pedig az a jó, ha mi több eszközünkre külön váltjuk meg a 10-20-50 gigabájtos csomagokat, attól függetlenül, hogy egyébként egyik végpont esetében sem érjük el a limitet.

A Telekom eleinte pont az imént vázolt igényeknek megfelelő logika alapján kínált egy hasonló megoldást: a korlátlan mobil adatcsomag mellé olcsó társkártyát kínált, aminek szintén korlátlan adat állt rendelkezésére, a megszokott sávszélességgel. Persze kikötés volt, hogy routerben nem használható a társkártya, tehát a szerződésben tiltották a mindenki számára ideális állapot elérését. Azután ezt is megszüntették, havi 990 forintos ár mellett is  1/1 Mbit/s-ra korlátozták a társkártya által elért sebességet. A teljes korlátlanság drágább lett, ekkor már havi 3990 Ft /mellék-SIM kártyába került. Ma egy GigaerősNet+ csomag mellé adnak ingyen társkártyát, ez az 5G csomag fantázianeve. 

Az olyan SIM-kártyákat, amiket otthoni routerbe, MiFibe, hordható eszközbe vagy bármibe tehetünk adatforgalmazás céljából, természetesen mindhárom nagy szolgáltató kínál, azonban ezek erősen korlátozott adatforgalmat tesznek csak lehetővé. Hiába van korlátlan mobilnetünk, amit akár a laptopunkkal is megoszthatunk tethering segítségével (tehát szoftveresen, Bluetooth-on vagy wifin keresztül), ezt nem szórhatjuk szét valóban az összes eszközünk között a szolgáltatónk által támogatva. Lássuk, melyik szolgáltató mit kínál e téren, vagyis mennyi adatot használhatunk a legkevesebb megkötéssel, akár otthon (hasonló árú csomagokat hasonlítunk össze elsősorban).

Magyar Telekom

Havidíj: 4990 Ft

Adatmennyiség: 15 GB

Adatmennyiségben nem foglalt, tehát korlátlanul és méretlenül használható appok: Facebook, Instagram, Waze, Messenger, WhatsApp, Spotify, Tidal, Apple music, Deezer

Ha az adat elfogy: az adatforgalmazást leállítják

Kiegészítő csomag: 1490 Ft / 1 GB, 1990 Ft / 2 GB az adott hónapban

Előny: sok app nem számít bele a forgalomba, vagyis a tényleges adatforgalmazás lehet sokkal nagyobb is 15 GB-nál

Hátrány: kicsi adatcsomagok drágán, ezen már túlhaladt a felhasználók adatigénye

Vodafone

Havidíj: 5330 Ft

Adatmennyiség: 50 GB + 150 GB csúcsidőn kívül, 00:00 – 06:00 óra között

Ha az adat elfogy: az adatforgalmazást lassítják 0,146/0,125 Mbps le- és feltöltési sebességre

Kiegészítő csomag: 1400 Ft / 1 GB az adott hónapban

Előny: Viszonylag nagy adatcsomag olcsón (csúcsidőn kívüli időt nem számítva is alig több mint 100 Ft gigabájtonként). Látszólag előny az is, hogy a limitet elérve nem kapcsolják le a szolgáltatást, de a megmaradt sávszélesség olyan alacsony, hogy egy híroldal 4-15 perc (!!!!) alatt töltődik le (asztali verzióban).

Hátrány: Az 50 GB a legnagyobb méretű csomag, vagyis akinek ennél több adat kell, a kiegészítőkkel már nem jár jól.

Telenor

Havidíj: 4990 Ft

Adatmennyiség: 30 GB + 30 GB csúcsidőn kívül, 23:00 – 08:00 óra között

Ha az adat elfogy: az adatforgalmazást leállítják

Kiegészítő csomag: 2990 Ft / 10 GB, 3990 Ft / 30 GB, 5000 Ft / 100 GB az adott hónapban

Előny: Igen nagy adatcsomagok is elérhetőek, akár havi 150 GB is rendelhető 7590 forintos havidíjon. A plusz adat is korrekt, havi 5000 forintért kaphatunk még 100 GB-ot.

Hátrány: A keret elérése után a szolgáltatás megszűnik. A Telenor az 5G-érába nem túl nagy lelkesedéssel vetette bele magát, így a jövő egyelőre bizonytalan innováció téren.

Mit látunk tehát? Azt, hogy a szolgáltatók félnek adatot adni a routereinknek, annak ellenére, hogy a fair use-t általában szerepeltetik a szerződésben. Vagyis nem terhelheti senki az indokoltnál jobban a mobilhálózatot, mert akkor egyénileg is korlátozhatják az elérését. A Telenor az egyetlen, aki annyi adatot kínál, ami már elfogadható lenne, bár szerintünk ma már inkább a korlátlan felé kellene haladni, hogy ne kelljen számolgatni. Reméljük, hogy a jövőben egyszerűsödni fog a helyzet, és nem az előfizetéseket gyűjtögetünk csokorba, hanem személyekhez köthető elérésekért fizethetünk, amit eszközökkel bővíthetünk, és így fizetünk többet. Mert ez az a logika, ami tíz éven belül mindenhol az egyetlen logikusnak tűnik majd.