Újabban, különösen a SpaceX kapcsán, ismét sokat hallani a jövő műholdas internet-eléréséről, amivel az emberiség eddig digitálisan elzárt felébe is eljuthatna a szélessáv. Az Amazon és a SpaceX is pályázik többek között az elsőségre, ami nem is annyira elsőség, hiszen már ma is több szolgáltatótól előfizethetünk műholdas netre.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Most megválaszoljuk a leggyakoribb kérdéseket, amik a szatellit-internettel kapcsolatban felmerülnek.

Miért jó, ha felvisszük az internetet a “magasba”?

A kérdés eleve feltételezi a vezeték nélküli internet lehetőségét, aminek önmagában megvannak a saját előnyei, hiszen a jeladó és a fogadó – végfelhasználó – között bizonyos esetben nem kell semmilyen kábeles kapcsolat, elég, hogy a két fél, tehát mi és a műhold, látja egymást. A fizikaórák tanulsága pedig az, hogy minél magasabbra “emelkedünk” a gömb, vagyis a Föld felszínétől, annál nagyobb gömbsüveget láthatunk be. Ha mondjuk 35 ezer kilométerre emelkedünk (geostacionárius pályára), ahogy egyes műholdakkal tesszük, a belátható gömbsüveg mérete jelentős (hogy el tudjuk képzelni: a egyenlítő teljes hossza 40 ezer kilométer körüli). Ez persze nem jelenti, hogy a műhold az általa látott területet el is tudja látni megfelelően, hiszen természetesen bizonyos szektorokra korlátozódik a szórás.

Leginkább azért jó, ha felvisszük a magasba ezeket az eszközöket, hogy így a magas tereptárgyak hátrányát kiküszöböljük, és olyan ritkán lakott területek is kapjanak elvi lehetőséget a csatlakozásra, ahol sem a kábeles csatlakozás, sem a mikrós kapcsolat, sem a megfelelő mobilinternet nem elérhető. Kiváló felhasználási lehetőség nagy öntözőrendszerek hálózatba kapcsolása, de a poszt írója Budapesttől alig negyven kilométerre is tud olyan helyről, ahol kizárólag a műholdas netszolgáltatás jöhet szóba.

Gyors, vagy lassú a műholdas net?

A műholdas internetnél említeni lehet előnyként, hogy a vákuumban a fény gyorsabban terjed, mint bármely optikai kábelben, és noha a jel egy része levegőn keresztül halad, a műholdak közötti kommunikáció során ez az előny megjelenik.

Vannak viszont erős hátráltató tényezők is. Egy rádiójel például 120 milliszekundum alatt ér a földi állomásról a (geostacionárius pályán lévő, vagyis viszonylag magasan keringő) műholdra, szóval tökéletes viszonyok esetén is körülbelül 550 milliszekundumos késleltetéssel lehet számolni oda-vissza, ami rengeteg. Ezenkívül probléma, hogy a Facebook Athena projektje, ami milliméter-frekvenciát használna a nagysebességű internet szállításához (30 és 300 gigahertz között, ezzel kommunikálnánk optimális esetben 5G-s hálózatok esetén is), nagyon könnyen elnyelődik a légkörben található vízpára vagy aerosol következtében.

Szóval ha nagy sebességű internetről beszélünk, itt különösen fontos, hogy tisztázzuk a késleltetés mértékét. Ugyanis hiába jönne az adat nagy sávszélességgel, ha a csomagokat egyik pontról a másikra, majd visszajuttatni egyébként fél másodpercnél is tovább tart.

Tegyük hozzá, hogy a SpaceX például sokkal alacsonyabbra helyezi a műholdakat, 338 és 1300 kilométeres magasság közé, így ott a késleltetés is sokkal alacsonyabb lesz. Állításuk szerint felveszik a versenyt a jelenleg elérhető egyéb megoldásokkal is.

Kik akarják az internetszolgáltatást “felvinni”?

Nem a mobilszolgáltatók a legnagyobb tényezők, hanem a tartalom- és egyéb fogyasztásban érdekelt vállalatok.

Több korábbi próbálkozás volt, és van jelenleg is, az állóvizet most a Facebook és az Amazon bejelentkezése kavarta fel, hogy előbbi saját platformját, utóbbi a termékeit szívesen megosztaná a világ összes emberével, a saját hálózatán akár. Mégis, a leghangosabb próbálkozást Elon Musk SpaceX-je mutatja be, egyrészt a vállalt ambíciók, másrészt a másodlagos érdek hiánya miatt. A SpaceX-nek nincs terméke, amit az általa nyújtott internettel szórna tovább, a termék maga az internet elérése.

Miért éri ez meg nekik? Csak hogy legyen még egy szolgáltató a sok közül, aki internetet kínál nekünk?

A szatellit internet nem elsősorban azoknak szól, akiknek egyébként is van hozzáférése. Persze hasznos tud lenni például hajókra, alföldi valóságshowk-hoz vagy más, ideiglenesen kitelepített kép- és hangközvetítéseknél, másodlagos backup lehetőségnek a vonalas előfizetés mellé, de elsősorban azt a 4,2 milliárd embert akarják így elérni, akiknek jelenleg nincs állandó internet-elérése. Ez több, mint a világ népességének fele. A Facebook jól rámutatott az azóta elfelejtett, Indiában be is tiltott internet.org projekt révén, hogy mennyire értékes lehetőségeket tartogat ezen emberek bekapcsolása. Túl mohóak voltak: az internet.org inkább szólt az újabb felhasználói adatgyűjtésekről, mint valódi szolgáltatásról.

Milyen magasra kell vinni ezeket az eszközöket? Muszáj az űrbe menni velük?

A műholdakkal muszáj legalább néhány száz kilométerre feljutni, de az eszközök elhasználódásának szempontjából még jobb a sokkal nagyobb magasság. Enél alacsonyabb magasságra már nem műholdakat küldenek, sok próbálkozás volt már drónokkal és ballonokkal is, a Google Project Loon projektje is ezt a tábort szaporítja. Kenyában lehetséges, hogy el is indul a szolgáltatásuk. Kisebb területek lefedésére egyszerűbb és sokkal olcsóbb lehet egy ilyen megoldás. Az űrt meghódító megoldás drágább, de az élettartam is sokkal hosszabb lehet. Egyes műholdakat alacsony Föld körüli pályára (LEO, Low Earth Orbit), a Föld felszínétől 200–2000 km-re küldik fel, másokat közepes magasságú Föld körüli pályára (ICO vagy MEO, Medium Earth Orbit) állítják, a felszíntől 2000–35 786 km-re. Változatos tehát a magasság-lehetőség.

Mennyi műhold kell a Föld lefedettségéhez?

Ha alaposföld-hívőknek igazuk van, akkor csupán egy elég lenne, hogy mindenhonnan látszódjék, persze ekkor a kapacitás lenne nagyon alacsony (több milliárd ember számára egy műhold használhatatlan lenne). Valójában ennél sokkal több szükséges: az Iridium 66 műholddal lefedte a Földet, nyilván alacsony kapacitással. Az Amazon most kábé 3200 műholddal vállalná a Project Kuiperrel, hogy rálátást biztosít az eszközeire az emberiség 95 százalékának (hogy ebből hányat tudnának valóban ellátni, nem tudni). A SpaceX Starlink projektje viszont már 12 ezer szatellittel számol, bár itt figyelembe kell venni, hogy ez egy valódi hálózat lenne a magasban, ami csökkenteni tudná a késleltetést is.

Megéri ez az egész?

A Facebook vagy Amazon esetében nem könnyű megválaszolni a kérdést, de nagyon valószínű, hogy igen. Aki először hódítja meg az eddig rejtve maradt felhasználók milliárdjait, az annál könnyebben válik alapértelmezett szolgáltatóvá a szemükben. Mindenesetre tisztán piaci alapon is megérheti, a SpaceX egyik vezetője legalábbis úgy nyilatkozott, hogy a projekt 10 milliárd dollárt – vagy többet – emészt fel, de évente 30-50 milliárd dollárt hoz a konyhára.

Tegyük hozzá, hogy brandépítésnek sem utolsó a fenti cégek számára az erőfeszítés. Aki jelenleg technológiában vezető cégnek akar látszani, műholdakat lő fel, és hisz abban, hogy végre valóban összekapcsolhatja a Föld összes emberét egyetlen, mindig elérhető hálózatba.

Nem balesetveszélyes az, hogy felettünk repkednek az eszközök?

Voltak balesetek, de csak azokkal az eszközökkel, amik a légkörben tartózkodnak (drónok, ballonok). A SpaceX úgy tervezi, hogy a műholdakat öt év használat után elégeti a légközben.

Mennyit kell várni, hogy én is előfizethessek műholdas netre?

Semennyit. Jelenleg is vannak netszolgáltató műholdak, még ha nem is annyi, amennyi a Földről szabad szemmel látható csillagok számával vetekszik. Elő is lehet fizetni, egy korlátlan adatforgalmat kínáló csomag a Vannetnél 9900 forintért érhető el 24 hónap hűséggel, 30/6 Mbit/s-os sebesség mellett (bár fontos megemlíteni, hogy 30 GB után lekorlátozzák a sávszélességet 1/1 Mbps-ra), plusz regisztráció, plusz telepítési díj. A skyDSL nagyjából ugyanennyiért, kicsit drágábban kínál 40/s Mbit/s-os csomagot, szintén telepítési díjjal.

A különbség a mostani, és a majdani szolgáltatások között a lépték és a lefedettség lesz. De ha valakinek sikerül elsőnek kész lenni a nagyok közül, az biztos felforgatja majd a piacot.