Hosszú várakozást követően 2021-ben elindult a Starlink bétaüzeme, egyre többen kipróbálhatják otthonukban, mit is jelent Elon Musk műholdas internetszolgáltatása. Vajon mennyi vált igazzá a világ jelenlegi leggazdagabb emberének ígéreteiből? Mennyire használható, és hová fejlődhet a technológia? Lássuk, mit tud a Starlink – most.

A SciamuS blogján 2019-ben már jelent meg egy poszt a Starlinkről. Feltettük azokat a kérdéseket, amik szerintünk a legnagyobb érdeklődésre tartanak számot a technológiával kapcsolatban, és akkori tudásunk szerint meg is válaszoltuk őket. Azonban azóta eltelt másfél év, és ami a legfontosabb: egyre több valós életben vett teszteredmény születik.

Persze a műholdas internet-szolgáltatás nem újkeletű, Magyarországon is elő lehet fizetni ilyen szolgáltatásra. De ahogy a tabletek vagy az okostelefonok megjelenésénél sem az elsőség volt a legfontosabb, hanem az, hogy ki rukkol elő először egy használható megoldással, úgy ez a piac is gyerekcipőben járt eddig. Korábban a magas havidíjért cserébe kevés műhold volt képes kiszolgálni minket, így annak érdekében, hogy egy-egy objektum nagy területet legyen képes kiszolgálni, és hogy az antennának ne kelljen követnie a műhold mozgását, geostacionárius pályára állították őket. Mit eredményezett ez? Azt, hogy óriási, 600 milliszekundumnál is nagyobb késleltetéssel érkezett csak meg a jel, a fénysebesség korlátai miatt.

Ehhez képest a Starlink havi 120 új műhold fellövését ígérte, először 12 ezret, majd végül 30 ezret ráállítva kizárólag az internet-szolgáltatásra. Ráadásul ezeket a műholdakat sokkal alacsonyabb pályákra állítják. Összesen három “réteget” kell elképzelni, ami a műholdak Földtől való távolságát illeti, és a legalacsonyabb mindössze 340 kilométerre lesz tőlünk (ezután 550, végül egy 1150 kilométeres magasságot alkalmaznak jelenleg). A legközelebbi műhold távolsága tehát kevesebb mint századrésze a geostacionárius pályának.

Ráadásul a műholdak aktívan besegítenek egymásnak, tehát ha az egyik, amelyikkel kommunikálunk épp, valamiért kedvezőtlen pozícióba kerül, akkor a következő állomással képesek optikai kapcsolatot létesíteni. Egyszerre több műhold szolgálhat ki minket, hogy semmit se érezzünk abból, hogy ezek nagyon is gyorsan keringő objektumok.

Apropó, sebesség. Ezek az alacsony műholdak tényleg nagy sebességgel haladnak el felettünk. Adódik a kérdés: a Starlink antennák mozognak? Követniük kell a műhold mozgását? Mert akkor motorikus meghibásodásokra és gondolni kell, ami akadályozhatja a stabil otthoni internetkapcsolatot egy idő után. De nem ez a helyzet: a Starlinkhez adott antenna eléggé high-tech cucc: több száz apró antennából áll, vagyis a tányér nem egy, hanem sok különbözően beállított antennák sokasága.

Ennyit az elméletről. Lássuk, mennyi valósult meg ebből a valóságban.

Az első tesztelők elképedtek, amikor megtapasztalták az eredményt. Azt már most leszögezhetjük, hogy a cég nem a levegőbe beszélt: 100 Mbps feletti letöltési és 20 Mbps feletti feltöltési sebességet mértek (például az ismert tech-vlogger, a Linus Tech Tips videójában is ennyi látszik), de ami még fontosabb: mindössze 27 milliszekundum volt a késleltetés.

Összehasonlításképp: a fenti számok egy egészen jó 4G-s kapcsolat eredményei. Valójában egy vidéki helyszínen, távol a várostól, ahol mondjuk éppen van 4G lefedettség (a poszt szerzője ilyen helyen él), ott a fenti, műholdas számok még jobbak is, mint amit a mobilmobilszolgáltató nyújtani képes. A ping nagyjából megegyezik. A Linus Tech Tips videójában látszik, hogy ez elég egyszerre négy darab 4K-s videó lejátszásához, és egy FPS játékhoz is megfelelő.

Elon Musk ráadásul ígéri, hogy még idén 20 milliszekundum alá szorítja a késleltetést, és 300 Mbps-os lesz a letöltési sebesség, az adatmennyiséget illetően egyelőre korlát nélkül. A végső cél pedig 1 Gbps.

És hogy mindezt mennyiért? A béta programhoz már most lehet csatlakozni egy 99 dolláros (30 ezer forintos) foglaló befizetése után, de csak észak-amerikai vagy egyesült királyságbeli címmel. Ez a foglaló még nem jelenti, hogy bármit kapunk is, várni kell. Amennyiben a Starlink elkezd szolgáltatni nálunk is, úgy megvásárolhatjuk a csatlakozáshoz szükséges kit-et 499 dollárért (153 ezer forintért). Ezt követően a havi díj 99 dollár (30 ezer forint).

Ez nem olcsó, de tekintve a szolgáltatás minőségét, az Egyesült Államokban nem is számít túl drágának (hasonló, műholdas megoldásokhoz képest). Persze Elon Musk azt állítja, hogy a mobilszolgáltatásnak mindig is előnye lesz a sűrűn lakott részeken, és ez nyilván igaz is. Itt a kérdés az, hogy vajon olyanok, akik jelenleg csak azért nem vonulnak el távol a várostól, mert akkor nincs megfelelő internetszolgáltatás – ami kell a munkájukhoz -, most majd megkapják a kedvet a költözéshez? Vajon az online munkavégzés előretörése a COVID-19 kapcsán nem segíti-e ezt a döntést azok számára, akiknek a bezártság miatt egyébként is elegük lett a sűrűn lakott városokból?

Mindenesetre nem a Starlink az egyetlen, ahol úgy gondolják, hogy épp jókor dobják piacra a valóban használható műholdas internetet. Az Amazon Project Kuiper és a Google One Web is elstartol, így a versengés is beindul hamarosan. Az pedig, amit eddig műholdas internetnek gondoltunk, a 600 ms-os pinggel, úgy eltűnik, mintha nem is lett volna.