Az iOS App Store-ja, ami megalapozta azt, ahogyan a mobiltelefonunk svájci bicskává változott, 500 alkalmazással indult 2008-ban. Ma már csaknem kétmillió app közül választhatunk az Apple, két és félmillió közül a Google üzletében. Lehetetlenség akár csak áttekinteni ezeket, ennek pedig következménye az is, hogy az emberek telefonján számolatlanul tobzódnak az ottmaradt, sosem használt megoldások. De mi lesz a jövője ezeknek? Biztos, hogy ez marad az irány?

A növekedésről jól tudjuk, hogy létezik egy jól definiálható tulajdonsága: nem tarthat örökké. Márpedig az appok száma még ma is kitartóan növekszik, mint ahogy az átlagos felhasználó által használt programok száma is egyre magasabb. Olyan sok appot töltünk le a telefonunkra, hogy az operációs rendszerek készítői külön figyelmet fordítanak arra, hogy minél jobban rendszerezzék nekünk ezeket: kategóriánként láthatjuk, könyvtárakba rendezhetjük, egy idő után pedig automatikusan letörli nekünk a rendszer, miközben a mentett adataink megmaradnak.

De ez nem elég. Egyre frusztrálóbb és egyre kevésbé hatékony az a jelenség, hogy 5-6 helyről is kaphatunk üzeneteket, így 5-6 appot kell megnyitnunk ezek elolvasásáért. Egyre több szolgáltató kínál videós stream-et havidíjért cserébe, és tudnunk kell, hogy egy adott sorozathoz most a piros vagy a fekete ikonra kell nyomnunk. Ha videós konferenciahívásunk lesz délután, a naptárunk segíthet csak abban, hogy melyik alkalmazásra lesz szükségünk annak lebonyolításához (Teams, Zoom, Skype stb.).

És ez csak az, amiről tudunk – van, amit nem is tudunk. Ki merne fogadni egy nagyobb összegben arra, hogy pontosan emlékszik, hány helyen kapott ingyenes tárhelyszolgáltatást az elmúlt évek során (Drive, Dropbox, SharePoint, Onedrive…)? Az emberi agy olyan, hogy szeretné ezeket a szétszórt dolgokat egy helyen kezelni és elérni. Mert a fejünkben jelenleg egy rakás felesleges információ található arról, hogy melyik szolgáltatást hogy hívják, mi az ikonja és hogyan érhetjük el a telefonunkon.

Mi a megoldás? Természetesen az integráció.

Az operációs rendszerek gyártói pedig el is kezdték ezt a munkát, és ahogy nőtt az appok száma, egyre többet tettek a rendszerbe integrálás érdekében. Sok esetben például a saját rendszermenüben adhatjuk meg a login adatainkat (Facebook, Google), és a Megosztás gombokra kattintva, szinte beépülve látszanak az egyes csatornák, az egyes szolgáltatók appjai. De ennek vannak igen erős korlátai, hiszen az egyes fejlesztők nem azért hozták létre az appokat, hogy végül egy lebutított verzió éktelenkedjen az operációs rendszerben, és többé soha senki ne nyomjon az ikonjukra. A legtöbb alkalmazás ugyanis szorgalmasan gyűjti az adatokat a felhasználókról, így aztán elemi érdekük, hogy ne az operációs rendszereket tegyék jobbá és jobbá, hanem igenis becsalogassák a felhasználókat a saját ökoszisztémájukba.

Mit tehetnek a gyártók, akik kitalálták az alkalmazásboltokat, sőt profitálnak is belőlük? Saját maguk is elkezdenek egyre több szolgáltatást nyújtani, amik sokkal integráltabban tudnak működni. Saját maguk is kínálnak tárhelyet, ami automatikusan (értsd: mindenféle app letöltés vagy beállítás nélkül) megosztja a tartalmakat az asztali rendszerek és a mobil között. Üzenetküldő szoftvereket fejlesztenek. Saját videós stream kínálatot mutatnak be, sőt az Apple saját gyártású filmeket is készít. A mobilos játékokat havi előfizetéssel kínálják (Google Stadia, Apple Arcade). És mivel ezeket a különféle szolgáltatásokat képesek csomagban kínálni, alacsonyabb árat tudnak biztosítani, mint a versenytársak.

Az integráció nem csak a gyártók szintjén képzelhető el persze. Léteznek olyan appok, amik összefogják a fragmentált üzenetküldő szoftvereink bejövő értesítéseit és tartalmát, de ezek egy újabb app letöltését kívánják meg, egy újabb cég adatkezelési vállalásainak megismerését követelve tőlünk. Ráadásul a felhasználók egy jelentős része, akik egyre jobban aggódnak, hogy az adataikat ki mikor hogyan kezeli, egyre inkább hajlanak majd arra, hogy kevés, de megbízható cég legyen az, aki megkapja az adataikat. Ez tehát zsákutca.

Egy kiszorítós játékká változott a piac. A nagy appok készítőitől egyre inkább elvárt, hogy transzparensen működjenek, és hogy API-jaikkal lehetővé tegyék az egyre több helyre történő integrációt. Közben a gyártók alternatívát kínálnak ezekre a megoldásokra, de csak annyira, hogy ne gyengítsék meg nagyon a cégeket, akik nélkül meg a rendszerük lesz értéktelen (ki tudna elképzelni egy okostelefont Facebook nélkül? Teszem hozzá: ma…).

Ettől függetlenül a növekedés folytatódik, a kommunikációs csatornáink száma pedig várhatóan tovább bővül, így pedig a digitális szokásaink egyre átláthatatlanabbak lesznek. Kialakulhatnak “klikkek”, emberi csoportok, amiken belül az egyes appok használata lesz mérvadó – ilyenek ma is vannak -, és mivel egyre több lesz a klikk, ezek mérete szükségszerűen lesz egyre kisebb. Mégis, ahogy egyre többfelé szabdaljuk a kommunikációs csatornákat, úgy lesz szükség a globálisan működő megoldásokra is, olyanokra, ahol végül mégiscsak egymásra találhat a tizenhat éves punk és a hatvanéves menedzser.

Én azt gondolom, és ez pusztán feltételezés, hogy ez alapján változik majd a piac: a mostani nagy szoftverek gyártó egyre zsugorodnak, vagy akvizíciókkal egyre több kisebb részegységből állnak majd össze. Helyi érdekeltségű appokat tudhatnak csak magukénak, miközben a telefongyártók vagy operációs rendszerek gyártói lesznek azok, akik a “bárkit bárkivel” elv alapján megvalósítják az összeköttetéseket – a mobilszolgáltatók mellett, akik továbbra is fenntartják a hívószám/SMS/RCS(?) megoldásaikat a platformfüggetlen kommunikációra.

A szűkös lehetőségeket nyújtó hívószám-rendszer és a végtelenségig fragmentált netes kommunikációs piac között nyílik egy hatalmas rés. És épp az operációs rendszerek gyártói azok, akik itt megjelenhetnek, olyan megoldásokkal, amik kellően fejlettek, egyben kellően integráltak. Egy idő után kiváltják a hagyományos telefonálási szolgáltatásokat (jelenleg a telefonszámok hívása számít szinte mindig működő megoldásnak), az egyetlen, ami a telefonszám megtartása mellett szól majd, az éppen a mobilszolgáltatás igénybevétele lehet. Hiszen a mobilszolgáltató az alapján biztosít nekünk frekvenciát a kommunikációra, mert előfizetünk nála, amivel mobiltelefonszám és elérhetőség is jár. De lehet, hogy ez a mobilszám háttérbe szorul, a jelentősége csökken.

Ez pedig szükségszerűen azzal jár, hogy az Apple és a Google a mostaninál is nagyobb, erősebb lesz, és egyre több adatot kapnak meg rólunk. Ebbe a folyamatba csak a kormányok állíthatnak be egy falat, de egyáltalán nem biztos, hogy ennek lenne értelme, vagy hogy ezzel mi magunk, felhasználók, jobban járnánk.