A Facebookon tegnap találkoztam egy cikkel, mely szerint nem szabadna bevezetni az 5G-t, mert veszélyes a sugárzás az emberekre. A kommentek között megjegyzések tömege, mely helyeslik a cikket, és leírták, hogy mennyire félnek. Természetesen voltak olyanok is, akik szerint ez felesleges és indokolatlan, nincs mitől tartani. De igazuk lehet azoknak, akik félnek? 

Beszéltek tömegesen elpusztult madarakról, méhekről, többek közt Svájcban cikkeztek sokat erről. A fentihez hasonló Facebook-bejegyzések tömegesen jelentek meg, annyira, hogy már a nagy lapoknak is le kellett hozni a témában egy-egy elemzést. A hírek szerint a civil félelem miatt idén megtorpant egy korai 5G pilot program is Brüsszelben – vagyis az ilyen híreknek igenis van hatása arra, ahogy mi történik ezen a területen.

Azonban szerencsére most már elég sok helyen működik az 5G, és nem hallani arról, hogy bármilyen tömeges pusztulást észleltek volna. Nem kétséges, hogy egy helyen megfigyelhető volt méhpusztulás, de ha utána ezt a megfigyelést nem követte több, ugyanolyan 5G-hálózat mellett, akkor az eredeti esetet valószínűleg valami más okozta. Ha 50 ember eszik a pácolt halból, és közülük egy kap hasmenést, akkor nem olyan valószínű, hogy a hal okozta.

Sajnos időnként felüti a fejét mindenféle rémhír és álhír a teljes szakmaiság nélkülözésével. Ilyet is olvastam:

„De amikor rendkívül rövid elektromágneses impulzusok lépnek be a testbe (5G), valami más történik: a mozgó töltések önmagukban kis antennákká válnak, amelyek az elektromágneses mezőt újra kisugározzák és mélyebben behatolnak a testbe. Ezeket a sugárzott hullámokat Brillouin prekurzoroknak nevezik.”

Ez mit is jelent? Rákerestem Brillouin úrra. Francia fizikus volt, aki kvantumfizikával foglalkozott. De olyan, hogy „prekurzorok”?

Ez úgy működik, hogy valaki kitalál valamilyen elképzelt fizikai, kémiai működést. Nem megfigyelés alapján jelenti ki, hanem egyszerűen csak kitalálja. Majd ezután azt kérdi számon a tudóstársadalmon, vajon miért nem bizonyítja be, hogy nem így van? A tudóstársadalom pedig egyrészt nem ér rá ilyesmire, másrészt nem is biztos, hogy cáfolni tudná a való élet megfigyelésének hiányában létrehozott állításhalmazt, egyszerűen azért, mert nincsenek meg a képzeletbeli eszközeik annak cáfolatára.

De az 5G sugárzás veszélyes? Aligha. Nem lehet kijelenteni, hogy nem, hiszen ezt csak tudományos bizonyítékok mellett lehet állítani. De ahogy fent is írtam, ilyen bizonyításra lehet, hogy hiába várunk. 

Miért állítom mégis ezt?

Egyrészt azért, mert az 5G, amit eddig telepítettek, alapvetően ugyanazokat a frekvenciákat használja, mint a 4G. Amerikában használják már a mmWaveband-et, vagyis a milliméter hullámhosszú tartományt. Az eddigi visszajelzések már itt tartalmaznak egy ellentmondást: ahogyan korábban megírtuk, a mmWaveband, vagyis 20GHz-en felüli sáv nagyon rosszul terjed, ezért csak belvárosi területeken használható, ahol kevés a méhecske és a madár.

Másrészt azért, mert sugárzás és sugárzás között is van különbség. Igaz, hogy a rádióhullám is sugárzás, de a sugárzás szó önmagában semmi félelmetesről nem szól, hiszen léteznek ugyan ionizáló sugárzások, mint a röntgen vagy a napfény, amik képesen roncsolni a DNS-t vagy növelni a rák kockázatát – azonban a röntgen és egyéb veszélyes sugárzás frekvenciája olyan 100 milliószor nagyobb, mint az itt alkalmazott frekvencia. A látható fény frekvenciasávja bőven a mmWave legfelső elvi tartománya felett helyezkedik el.

Annyira, hogy az 5G magasabb frekvenciái, ha mondjuk a röntgen vagy a látható fény frekvenciájából indulunk ki, alig valamivel nagyobbak az eddig alkalmazott frekvenciáktól. Valójában minden egyes frekvencianövelésnél lehetett volna félni, de mivel meg sem közelítjük a veszélyes hullámhosszokat, olyan nagy ügyet nem csináltunk belőle.

A tudomány a második világháború óta vizsgálja a rádióhullámok emberi testre gyakorolt hatását. Eddig nem találtak semmi érdemit, amit akár úgy is értelmezhetünk, hogy a “rádióhullámok ebben a tartományban rendben vannak”. A félelemhullámok azonban ettől függetlenül működtek, az 1990-es években például csak addig féltek a magasfeszültségű kábelek elektromágneses sugárzásától, amíg meg nem jelentek a mobiltelefonok. Onnantól már csak az volt a téma.

Sokan használják érvként az ún. „óvatossági elvet”: minden esetben be kell először bizonyítani, hogy valami (anyag, vegyszer, eszköz, stb.) veszélytelen, nem megvárni, amíg baj történik. A gyógyszeriparban ezt alkalmazzák (ott sem mindig tökéletes sikerrel). Az ilyen fajta óvatossági elvvel csak az a baj, hogy nem lehet mindenre tesztelni, olykor kénytelenek vagyunk a józan eszünkre és tapasztalatainkra hagyatkozni. Elég jól tudjuk ma már, hogy mi veszélyes, és mi nem. 

Ezért úgy gondolom, hogy nyugodtan  tovább lehet használni a mobiltelefont ma 4G-vel és holnap akár 5G-vel is. Én legalább is ezt fogom tenni.