2019 februárjában az MNB kiadott egy tanulmányt, amiben lakossági ügyfelek relatív bankköltségeit vizsgálták. Kiderült, hogy a magyar helyzet a legkedvezőtlenebb az ügyfeleknek: nálunk a legmagasabbak a banki költségek a vizsgált 12 EU országban, az alacsony és átlagos jövedelműek a nettó jövedelmük több mint egy százalékát viszik el a bankolással járó költségek.

Bár elsőre hihetetlennek tűnik, de az itthoni távközlési szabályozás (illetve annak részleges hiánya) ebben is szerepet játszik. Részben ez okozza az amúgy is magas banki költségek növekedését, amelyet a szolgáltatóknak lehetősége lenne egyoldalúan csökkenteni, de nem áll érdekükben.

Mit tehetnének a szolgáltatók a mobil szolgáltatók a bankköltség csökkentése érdekében?

Egy mobilszolgáltató, ha egy másik szolgáltató irányából érkező SMS-t végződtet – juttat célba – a saját hálózatán, ezért díjat jogosult kérni. Ma Magyarországon az SMS összekapcsolási díjakra nincs érvényben hatósági szabályozás, azaz elméletben egy szolgáltató bármekkora összeget elkérhet a másik szolgáltatótól. A magyar szolgáltatók megállapodtak abban, hogy ezt az összeget egységesen, 14,40 Ft-ban állapítják meg. Emiatt nem érhető el olcsóbb banki SMS annál, mint amennyibe ma kerül.

És ez az összeg (illetve a bank által megadott, nem ritkán inkább 20 Ft feletti összeg) többszörösen megjelenik a banki költségeinkben is, hiszen a bank biztonsági okokból több esetben is (belépés, számlaművelet, vásárlási tájékoztató) SMS-t küldd a számla tulajdonosának, amelynek költségét áthárítja rá.

Nézzünk egy példát! Ha hetente csak háromszor fizetünk kártyával, egyszer belépünk az internetes felületre, hogy két utalást indítsunk, akkor akár 3+1+2, azaz összesen 6 SMS-t is kaphatunk egy héten a banktól, aminek a költsége így egy hónap alatt meghaladhatja a 300-400 Ft-ot is.

A tanulmány szerint a közepes keresetűek havi bankköltsége megközelítőleg 1500 Ft (amely a módszertan alapján még nem tartalmaz SMS költségeket), és ennek akár még a negyedét-harmadát is kiteheti a további SMS-ekből származó díj. Ha tehát a szolgáltatók érdemben engednének az SMS (elszámolási) díjából, akkor a bankköltségeink is csökkenhetnének. De ahhoz, hogy lekerüljünk a tanulmányban szereplő nem túl impozáns dobogó éléről, még a bankoknak (havidíjak, tranzakciós díjak), és a kormánynak (tranzakciós illeték) is lenne dolga.

Megtehetnék ezt a szolgáltatók? Minden további nélkül, hiszen senki nem kényszeríti őket arra, hogy az SMS végződtetési díját ilyen magasan tartsák, hiszen egy SMS önköltségi ára messze egy forint alatt van. De nem teszik, mert ezzel az eredményüket csökkentenék, a saját zsebükből vennék ki a pénzt.

Mit tehetünk mi, mint lakossági ügyfelek?

Egyre több bank kínál alternatív lehetőségeket SMS helyett, saját mobilalkalmazásba ideiglenes jelszó, vagy token küldésével. Ez a bank számára nem jár többletköltséggel, így a felhasználóknak is ingyenes, mindössze az alábbi teendőink vannak:

• utánanézni, a bankunk biztosít-e ilyen lehetőséget,
• letölteni a bank mobil alkalmazását a telefonunkra,
• aktiválni az accountot, és engedélyezni a tokent az SMS helyett.

Ahogy látjuk, magánemberként egy kis odafigyeléssel mi magunk is tehetünk az SMS kiváltásával a banki költségeink leszorítása érdekében, de a problémára valós megoldást az jelentene, ha az NMHH a percdíjakhoz hasonlóan az SMS összekapcsolási díját is megfelelően szabályozná.