Nagyjából tíz éves lemaradással a kommunista szigetországban is bevezetik a mobilinternetet – adta hírül a Reuters nemrég. A cikket elolvasni maga volt az időutazás, és magunk is elámultunk, hogy tíz év ekkora technológiai szakadékot jelenthet. Mintha a középkorról olvastunk volna.

Igaz, mivel ez lesz az első mobilinternetezési lehetőség az országban, a szakadék valamivel szélesebb, bár azért most is léteznek hotspotok szerte a városokban, ahol óránként egy dollárért lehet hozzáférni az internethez. Mégis, ahogy az egyik állami hírlap munkatársa (először nekik lesz elérhető a mobilnet) nyilatkozott a dologról, mosolyt csal az arcunkra:

Mostantól frissíthetem a híreket ott, ahol épp vagyok, beleértve azt a helyet is, ahol a hír születik.

Nagyon régen örültünk már ilyesminek, pedig ha alaposan utánaszámolunk, tényleg nem telt el olyan sok év azóta, hogy mi is ugyanilyeneket mondtunk.

A kormány egyébként eddig sem szorgalmazta nagyon az internet-elérés szélesítését, 2013-ig gyakorlatilag hotelekben lehetett csak netezni, főleg a turisták számára. Három éve még azt vállalták, 2020-ig a lakások felében lesz internet-szolgáltatás, és a telefonok 60 százaléka is csatlakozik majd. Az emberek azonban szkeptikusak, tavaly mindössze 11 ezer lakást kötöttek be.

Nem csoda, hogy nem annyira sietnek: az elérhető tartalmat eddig is erősen cenzúrázták, államilag támogatott oldalak, applikációk érhetőek el, mint például a Todus, az ország saját üzenetküldő alkalmazása. Persze nem tart sokáig, mire rájönnek a Kubaiak a VPN áldásaira (erről is írtunk nemrég), így kikerülhetik a megszorításokat.

Az árak ugyancsak a múltat idézik: bár egyelőre nem tudni, mennyi lesz a havidíj, de jelenleg cégeknek és nagykövetségeknek havi 45 dollárt számláznak ki, négy gigabájt adatért. Az átlagkereset 30 dollár, havonta.