Régi ügyfeleink már tudhatják, mennyire büszkék vagyunk a cégünk svéd gyökereire, különösképpen azért, mert az ottani üzleti mentalitás pozitív oldalait próbáljuk adaptálni az itthoni működésünkbe is.

Minden évben karácsony körül elmesélem a kollégáknak, miben más a svéd karácsony, mint itthon. Ők pedig minden évben meghallgatják, így mára már a SciamuS bármelyik munkatársa bátran el tudná mondani, amit most leírok.

Mert a svéd karácsony azért több ponton különbözik a magyarországitól. Lássuk, miben.

Talán a legfontosabb: nincs Jézuska, viszont helyette jön a Mikulás, „Jultomten”. Egyedül jön, december 24-én délután, amikor besötétedett (nem szabad elfelejteni, hogy nagyon korán, már 3 és 4 óra között sötétedik ilyenkor Svédországban), bekopog és nagy zsákkal a hátán megkérdezi: Vannak itt jó gyerekek?

Általában vannak. Még nem találkoztam olyan esettel, hogy a Mikulás elment volna, mert nem voltak ott jó gyerekek. És egyébként is, ilyenkor a nyolcvan éves nagymama is gyereknek számít. És ő a legjobb.

De felmerül itt a kérdés, honnan van a Mikulás, hiszen a fehér szakáll és piros ruha alatt természetesen ő is egy ember. Nem, nem bérmikulás, ennél sokkal egyszerűbb: egy alkalmas pillanatban a családapa (mert bár Svédország híres a nemi egyenjogúságáért, a Mikulás általában egy férfi) kimegy, mert van sürgős dolga. Beöltözik, összeszedi az ajándékokat, belerakja a zsákba, kimegy, és bekopog az ajtón. És nagyon mély hanggal dörmögi be a már említett kérdést. Ő is osztja szét az ajándékokat mindenkinek. De ilyenkor már a legkisebb gyerek is tudja, hogy nincs Mikulás, hanem ez apa, aki csak beöltözött.

Ez után jön a tánc, a fa körül. Víg karácsonyi énekek, a Mennyből az angyalnál sokkal vidámabbak, melyek a karácsonyról, télről és a hagyományokról szólnak. Mivel a fát körbe kell táncolni, így az nem a sarokban áll, hanem a szoba közepében.

A karácsonyfát 24-én délelőtt díszíti fel a család, gyerekkel együtt. A díszített karácsonyfa azért eléggé hasonlít arra, ami itthon található, azzal a különbséggel, hogy nincs rajta szaloncukor (nekem a „szaloncukor” is egy furcsa kifejezés, amikor kicsi voltam, és Svédországban tartottuk a magyar hagyományokat, azt hittem, hogy „szalonna cukor”-nak hívják, de szalonna helyett nálunk csoki volt benne). Egy svéd karácsonyfán sok a fény, sok a dísz, úgy, mint itthon.

De most jön legfontosabb: mi történik díszítés és Mikulás között? Már lassan hatvan éve pontosan három órakor kezdődik a Hivatalos Karácsonyi Ünnep Megnyitója. Ez a köztévében látható, mégpedig azzal a pillanattal, amikor a műsorvezető meggyújtja a gyertyát.

Ezt követi három óra egy perckor Donald kacsa karácsonyi műsora.

A műsor szinte változatlan 60 éve és már annyira beleszövődött a karácsonyba, mint a Mikulás és a táncolás a fa körül. A műsor egy órás, és egy halom Disney rajzfilmet vonultat fel, melynek csak egy kisebb része karácsony jellegű. Vannak kivonatok hosszabb filmekből, de vannak önálló, régi filmek is. Minden évben nagyjából ugyanaz, egy kivétellel: minden évben van egy részlet az az évi Disney mozifilmből. Ezek a legunalmasabbak!

A legfontosabb ilyen film az első, rögtön három óra után, a lényege így szól: „Nem a Mikulás jön hozzánk, hanem meglátogatjuk a Mikulást a műhelyben”. Ott a manók azon dolgoznak, hogy előállítsák a gyerekek az ajándékokat. Tekintettel arra, hogy a filmet a harmincas években készítették, egy halom haszontalan játékot gyártanak, mint babákat, kisrepülőket és más mindent, amit egy mai gyerek egyáltalán nem használ. A film végén felül a Mikulás a szánra, amit hat rénszarvas húz, és elutazik, hogy szétossza az ajándékokat.

Ugorjunk most vissza a táncolásra: tehát a fa feldíszítve, a Jultomten bedörmög az ajtón, kiosztja az ajándékokat, jön az ének, majd a tánc. Ezek után a vacsora van soron, ami ott is főleg halból áll. Itt jön az itthon is ismert svédasztal, ami svéd nyelven (és angolul is, de ott ékezetek nélkül) „smörgåsbord”-nak hívnának, de karácsonykor „julbord” (magyarul karácsonyi asztal, mivel „jul” karácsony-t jelent). De az asztalon van még pár dolog, ami nincs itthon: sonka és virsli.

Svédországban hagyományosan karácsony előtt vágták le a disznót, és azt ették ilyenkor. Az egyik halétel egyébként pácolt hering, lazac és „Janssons frestelse”, magyarul Jánosffy Kísértése. Ez egy fajta rakott hal, amiben van reszelt krumpli, hagyma, egy fajta erős ízű halösszetevő (heringből készül) és tejszín. Hol jön ide Jánosffy és a kísértés? Nem tudom.

A svédek ilyenkor sokat esznek. Sokféle étel van (édesség is), és mindenből több, mint elég. Hozzá snapsz és sör. Bor nincs, hiszen Svédországban nem terem szőlő.

És aki még utána bírja, elmegy hagyományos karácsonyi misére. Ez nem éjfélkor van, hanem este, és a protestáns liturgia szerint tartják. De legyünk őszinték, ma már egyre kevesebben mennek misére, ilyenkor is.

Utána alvás, másnap meg semmittevés. És a maradékok elfogyasztása.

Boldog karácsonyt kívánunk!