Több olyan hírről olvashattunk az EU roaming bevezetése utáni hetekben, amik egy különös jelenségről számoltak be. Többen azt vették észre, hogy bár működik június 15-től az ingyenes adatroaming Európában, a magyar felhasználónak külföldön rosszabb az adatkapcsolata, mint a helyi felhasználóknak. Alacsonyabb a sávszélesség, “lassabb a net”, aminek az oka szerintük az, hogy a szolgáltatóknak kedvezőtlen roaming-szabályozás miatt ilyen módon babrálnak ki a turistákkal.

Ez pedig – azon túl, hogy nem szép dolog – a legdurvább megsértése lenne a netsemlegességnek, annak a szabálynak, hogy egy szolgáltató nem tehet különbséget két felhasználó között, amikor az adatcsomagokat továbbítja. Mindenkinek alanyi jogon, és a szerződésének megfelelően, ugyanannyi jár.

De nem kell ilyen messzire menni. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, ez lehetséges-e, először is meg kell értenünk, kinek mi az érdeke ebben a felállásban.

Tegyük fel, hogy elutazol külföldre, az EU-n belül. A helyi szolgáltató, akinek a hálózatára csatlakozol, és aki adja a roaming szolgáltatást, pénz keres rajtad. Ez természetes, de a lényeg most jön: többet keres rajtad, mint helyi felhasználón.

Hogy miért?

A szolgáltatók, ha egy külföldi állampolgár a hálózatukon adatot használ, az adatmennyiséget kiszámlázza a származási ország szolgáltatójának. A tarifa: gigabájtonként 2400 forint. Ez pedig több, mint amennyit a saját előfizetőjétől elkérhet ugyanezért az adatmennyiségért. Ráadásul sokkal egyszerűbben jut hozzá a pénzhez: nem kell számlázni egyénenként, nem kell behajtani, nincs késedelmes fizetés, viszont biztosak lehetnek benne, hogy a pénz megérkezik.

A szolgáltatónak nem áll érdekében lassítani a külföldi felhasználók mobilnetét.

Kinek állna érdekében lassítani? Ha minimális mértékben, de végül is a hazai szolgáltatónak, ha az előfizetőjük külföldre utazik. Hiszen gigabájtonként 2400 forintot kell utána fizetniük, ennyit meg nem kap meg tőled. Azonban éppen ezért került bele a szabályozásba az ún. Fair Usage Policy, vagyis nem lehetsz külföldön túlságosan hosszú ideig, így nem lehetsz stabilan ráfizetéses a szolgáltatódnak.

Most arra gondoltok, hogy a magyar szolgáltató nem tudja lassítani a netedet, hiszen külföldön vagy, nem igaz? A válasz az, hogy bár áttételesen, de tudja.

Az ugyan igaz, hogy nem tudja befolyásolni a helyi hozzáférés sebességét vagy egyéb feltételeit, de – és ezt nem sokan tudják – ha te külföldön netezel, akkor azt a forgalmat a külföldi szolgáltató Magyarországra továbbítja, és csak itthon lép ki a világhálóra. És elvileg ezt az összeköttetést tudná lassítani.

És ez valóban meg is történik? A távközlési piacon eltöltött évtizedekkel a hátam mögött azt mondom: nem hiszem. De biztosan nem tudom.

Amit el tudok képzelni, az ez: a forgalom fél Európán áthalad, aminek a következtében lassul a válaszidő. Nő a késleltetés, ami tipikus esetben helyben 30 – 40 ms, de külföldi használatban a forgalomutaztatás miatt elérheti a 100 ms-ot, más kontinenseken akár 300 ms is lehet. Eddig tart, amíg egy honlap, aminek épp beírtam a címét, egyáltalán válaszol.

Mi történik utána? A két fél elkezd „beszélgetni”, vagyis többszörös üzenetváltás indul. Emiatt külföldön eléri késleltetés a több másodpercet is. Ez pedig nagyon-nagyon lassúnak érezzük (megjegyzem, ez streamingnél kisebb probléma). Ha a két szolgáltató – az itthoni és a külföldi – között nincs 4G roaming, csak 3G, akkor ez is lassítja az internetet, és rontja a netezési élményt.

De egyébként külföldön jól lehet netezni. Itthon kicsit el vagyunk kényeztetve azzal, hogy gyorsak a hálózatok és jó a lefedettség, átlagban jobbak, mint nyugaton.

Ezt elhitted volna? Pedig ez tényleg így van.