Kedden az Amazon bemutatta az Echo Show nevű eszközt. Ez tulajdonképpen egy több hangszóróval és mikrofonnal ellátott alacsony fogyasztású számítógép, ami egy tablet-méretű érintőkijelzőt is kapott. Célja, hogy ha a tulajdonosának, a lakásban járva-kelve, eszébe jut egy kérdés vagy egy utasítás, csak kimondja, mire az Alexa, az Amazon digitális asszisztense valóra váltja azt.

Micsoda kényelem, nem igaz?

Miben különbözik ez az eszköz a korábban már megismert okostelefonos apptól, amivel lefolytattuk ugyanezt az eszmecserét?

Egyrészt a testben. Másrészt az autonómiában.

A külön “testre”, a hangszórókkal ellátott dobozra azért volt szükség, hogy kifejezetten a hétköznapi környezetben, távolról is megértsen minket a szoftver, és mi is őt. Ez azonban ténylegesen egy megfogható szerkezet, ami kizárólag azért jött létre, hogy a digitális asszisztenst “tartalmazza”. Vagyis észrevétlenül elértünk oda, hogy külön hardvercsomagokat adunk, dedikáltan a háztartási mesterséges intelligenciák elődjeinek.

Persze eddig is volt már hasonló megoldása az Amazonnak. Csakhogy az Echo Show többé már nem okostelefonos appot használ arra, hogy az internetre csatlakozzon. Nem kér többé segítséget: önálló számítógépként kommunikál, nem csak egy olyan IoT eszközként, ami egy másik eszköz segítségével, vagy védelme alatt működhet.

Mivel a Google és most már állítólag hamarosan az Apple is foglalkozik hasonó eszközök piacra dobásával, várható, hogy egy rendkívül elterjedt jelenséggé válik a nappalinkban fizikailag is helyet foglaló digitális asszisztens. Várhatóan komoly adatmennyiséget forgalmaznak majd ezek az eszközök világszerte, úgy, hogy erre mi utasítást egyáltalán nem, vagy legfeljebb néhány kimondott szóval adunk.

De a párbeszédeket ezentúl nem a megfoghatatlan, okostelefonos szoftverrel folytatjuk, hanem egy meghatározott tárggyal, ami idővel egyre emberibb formát is ölthet.