Hogy is van ez? – Vezetékes hang- és adatátviteli technológiák

Pusztai László

Egy-egy ilyen gyorstalpaló posztban igyekszünk bemutatni röviden egy-egy technológia vagy terület lehetőségeit, múltját, hogy amikor már könyékig vájkálunk a téma mélységeiben, mindig vissza lehessen utalni: ez a PSTN,  ez az FTTx vagy az SIP trönk.

Ez a poszt két területet mutat be: a vezetékes hang és az adatátviteli technológiák világát. Röviden, csak a lényegre fókuszálva.

Vezetékes hang

A vezetékes hang területen három elterjedt hangátviteli megoldás létezik:

  • a kapcsolt vonali, hagyományos rézpáras hálózaton megvalósított kapcsolat (PSTN, public switched telephone network)
  • a kábeltelevíziós hálózatokon megvalósított hangátviteli csatorna (VoCaTV)
  • valamint az IP alapú hang kapcsolatok (VoIP/SIP).

A PSTN-en belül a hagyományos, legrégebbi technológiát az analóg telefonvonalak jelentik. Ennél fejlettebb, már digitális technológiára épülnek az ISDN vonalak (ISDN2, ISDN30).

A kábeltelevíziós hálózati telefon elsősorban azokban az esetekben elterjedt, ahol a kábeltelevízió, illetve kábeles internet mellé kiegészítő szolgáltatásként üzemelik be.

A vezetékes és a mobil hangszolgáltatás a kezdetek óta összehasonlítás alapja, akár az egységárakat, akár az elterjedtséget vesszük alapul. Persze ma már nem ilyen éles a határvonal, és van közös halmaza a két technológiának.

A kimenő, vezetékes vonalakról kezdeményezett mobil irányú hívások költsége például csökkenthető GSM adapter üzembe helyezésével. Ez olyan mobil SIM kártyákkal működő eszköz, amelyen keresztülhaladva ezen hívások olcsóbb mobil-mobil hívásnak minősülnek. A berendezés általában programozható, így a bejövő hívás/visszahívás esetén is a megfelelő helyen csörög az asztali telefon. A jellemzően magas percdíjú vezetékesről-mobil hívások miatt van ennek jelentősége.

A direkt bekötés esetében a vállalati telefonközpont és a mobilszolgáltató között közvetlen fix vonalú összeköttetést építenek ki, ez jobb minőséget eredményez a GSM adaptereknél. Lehetőség van arra, hogy az irodai vezetékes telefonok mobil hívószámot kapjanak. A kimenő hívásoknál az irodai eszközről kezdeményezett mobil hívások, bejövő hívásoknál a mobilhívások lesznek kedvezőbb árúak. A direkt bekötés egyik alternatívája lehet a SIP trönk (telefonvonal közvetlen IP-n).

Adat

  • A vezetékes adat területen az utóbbi mintegy 10 évben fokozatosan teret nyert a szélessávú internet a hagyományos (betárcsázós analóg vagy ISDN vonalon megvalósított) kapcsolatok rovására.

Három fő szélessávú átviteli közeg létezik ma a piacon, ezek

  • a rézalapú hozzáférés
  • a kábelmodemes
  • és az FTTx megoldások.

További kiegészítő megoldás többek között a mikrohullámú hozzáférés.

A rézalapú sodrott érpárokon nyújtott vezetékes adattovábbítási technológia főbb típusai a széleskörűen ismert ADSL (Asymmetric Digital Subscriber Line), illetve az SDSL (Symmetric Digital Subscriber Line) ahol a le- és feltöltés sebessége egyenlő. Az elérhető sávszélesség az alkalmazott technológián és az érpár hosszúságán múlik, vagyis a távolság növelésével jelentősen csökken az elérhető sávszélesség.

A kábelmodem egy a koaxiális kábeltelevíziós hálózaton kommunikálni képes modem, melyet a szolgáltatók általában routerrel, vagy hálózati hubbal kombinálva forgalmaznak. A magyar piacon akár 240 Mbps-os elméleti letöltési sebességgel is található csomag, azonban a technológia egyik hátránya, hogy a sávszélesség függ attól, hogy hányan használják az adott hálózatot.

Az FTTx („fiber to the x”) megoldások az optikai szálon nyújtott hozzáférést jelölik. Az FTTH (Fiber to the Home) esetében az optikai szál az előfizető irodájáig/lakásáig, míg az FTTB (Fiber to the Building) esetében csak az előfizető épületéig tart, az épületen belül pedig pl. rézkábelen történik a kommunikáció.

A mikrohullámú hozzáférés megoldás esetén az épületbe/telephelyre egy közeli antennáról mikrohullám segítségével „érkezik” a hálózat. xDSL kapcsolat hiányában, illetve amikor a bérelt vonal (lásd következő bekezdés) kiépítése nem lenne gazdaságos, de gyors adatkapcsolatra van szükség, megfelelő megoldást nyújthat.

Ha a hálózat topológiákat nézzük, a pont-pont (dedikált) hálózatot, illetve a 3 vagy több pontot összekötő (csillag, fa, busz, mesh stb. topológiákkal jellemezhető) hálózatokat különböztethetjük meg. Előbbi esetre, ahol a két végpont között épül fel tartós összeköttetés, példa a hagyományos telefónia, vagy a „bérelt vonal”; az utóbbira pedig a VPN-ek.

Jelentőségük miatt bővebben is szót kell ejteni a virtuális magánhálózatról (VPN, (Virtual Private Network, ill. IP VPN), amely egy számítógép-hálózat fölött kiépített másik hálózat; a VPN-en keresztülmenő adatok titkosítottak.

Két típusa az L2 VPN és az L3 VPN. Előbbi esetében az útválasztás (hálózati forgalomirányítás, routing) az ügyfélnél/felhasználónál történik, (web)felületei ugyanazon a LAN-en jelennek meg még akkor is, ha földrajzilag nem egy helyen vannak. Ilyenkor a szolgáltatónak nincs szüksége részletes információkra az ügyfél hálózati topológiájáról, az ügyfél teljes kontrollt gyakorol a policy és a routing felett. Utóbbi esetében a hatékony routingot és opcionálisan a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokat a szolgáltató biztosítja; azonban az ügyfélnek meg kell osztania a szolgáltatóval topológiai információkat, és a szolgáltató határozza meg a policyt is.

Kérdése van?


Amennyiben a telekommunikációval kapcsolatos kérdése van, szeretne megismerni Bennünket, vagy segítségre van szüksége, írjon nekünk! Szívesen vesszük honlapunkkal, szolgáltatásainkkal kapcsolatos észrevételeit, javaslatait is.