Kevés annyira ellentmondó alkalmazást tudnánk találni, mint a támadások kereszttüzében álló TikTokot, ami mostanra már az Egyesült Államok elnökének szavahihetőségével is összefüggésbe került. Töröljük a készülékünkről és felé se nézzünk többé? Vagy az egész csak egy félrevezetés, és a feleknek egészen más, politikai motivációik vannak? Próbáljuk meg kihámozni az igazságot.

Induljunk ki abból, ami a TikTok volt még néhány évvel ezelőtt, hogy lássuk, honnan indultunk: egy sokak számára kedvelt, mások számára rendkívül irritáló alkalmazás. Nem azért volt irritáló, mert a programkód különösebben felcsigázott volna bárkit: maximum 15 másodpercben hétköznapi emberek igyekeztek megmutatni, mennyire tehetségesen tudnak playback-elni, meg mindenféle váratlan dolgot előadni a kamerájuknak. Az előadások nagy része kínos volt, de az Instagram sterilsége, a Facebook… – mi az a Facebook? – és a hirdetésekkel teletűzdelt Youtube egyre profibb minőséget hozni képes előadói teljesítményei mellett a fiataloknak bejött, hogy végre megint jön egy valóságszagú tartalmat hozó platform, ahol megint bárkiből lehet tizenöt másodperces sztár.

Őket ma, több százmillió app-telepítés után úgy nevezzük: tiktokkerek. És a népszerűség miatt ugyanolyan biznisz kezdett ráépülni, mint a youtuberségre.

Eddig ezzel nincs baj. Miközben tíz évvel ezelőtt a marketingesek vért izzadva próbáltak eljutni a fiatalokhoz, rájönni, hol és miként töltik online idejüket – hogy azt megtömjék hirdetésekkel -, addig ezek az új platformok tálcán kínálják a legfiatalabb internetezőket. Hadd szórakozzanak, gondoljuk. De ahogy rájuk mozdult a hirdetési piac, úgy megjelenik a többi járulékos kellemetlenség: a hackerek, a politikusok és a pedofilok.

Kezdjük a politikusokkal. Nemrég az Egyesült Államok elnöke jelentette be szokásához híven egy közösségi platformon, hogy betiltja a TikTokot az USA-ban, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Kínai cég birtokolja ugyanis. Miután a TikTok helyi üzemeltetőjét épp felvásárolni tervezte a Microsoft, ők sürgősen kifaroltak az ügyletből, mire az elnök az imént bizonytalanná tett piacra (“most akkor ne merjünk felvásárolni külföldi cégeket, mert másnap kiderülhet, hogy nem is működhetnek többé?”) még egy adag kétséget öntött: azt mondta, amerikai cég fennhatósága alatt, az adatokat a határon belül tartva mehet a dolog. Ha az ügyletből az állam kap részesedést, hiszen

az ügylet végül az elnök piacot kétszer bizonytalanná tévő nyilatkozata eredményére jöhet létre.

Most tekintsünk el attól, mennyire lehet jó cégnek lenni egy ilyen elnökkel bíró piacon. Lássuk meg, mi volt az eredeti oka a kétségnek: a TikTok kínai. Igaz, hogy az adatokat a platformot birtokó cég szerint Kínán kívül tárolják, és hogy a cég vezetői között amerikai szakemberek és biztonsági szakértők is vannak, vagy hogy a cég többször is állította különféle médiumoknak, hogy a kínai vezetés soha nem kért tőlük semmilyen adatot, és ha kérne sem adnának nekik, a cég: kínai. Ezért tiltotta be India teljesen, ezért kérte az Amazon a beosztottaktól, hogy ne telepítsék – később tagadták -, ahogy a Wells Fargo & Company is megtette.

Persze a hivatalos ok mindig ez: biztonsági és privacy aggályok merülnek fel az appal kapcsolatban. Ahogy minden más közösségi platform esetében, itt is előkerültek az adatok etikus felhasználásnak kérdései (ahogy az a Facebook vagy a Google esetében is folyamatosan előkerülnek, ingyenes szolgáltatást nyújtó oldalak adatkezelése valahogy mindig egy kétélű kard), ahogy felmerültek a kommentelési lehetőségek nyitottságának kérdései is. Ez utóbbi olyan visszás jelenségekben nyilvánul meg, mint a kisgyerekek videói alatt megjelenő szexuális célzatú kommentek (volt, amikor 9 éves gyerek posztja alatt).

Ezek nyilván jogos kérdések, amiket a TikTok kezel is. Ahogy kezelte az Apple észrevételét, hogy vajon az app miért olvassa be a vágólapra másolt tartalmakat. A cég elmondta, hogy azért, hogy egy felhasználó ne tudjon ugyanolyan tartalmakat tömegesen felvinni az oldalra, de ezt a gyakorlatot a kritika miatt meg is szüntették. Politikai jellegű tartalmakat szelektáltan válogatnak? Ugyanez igaz volt már valamennyi, felhasználók által előállított tartalmat kínáló appra, nem a TikTok lesz az első. Életveszélyes challenge-ek indulnak az oldalon, mint például az áramütéssel fenyegető konnektorba nyúlkálások és hasonlók? Igen. Úgy tűnik, ahol megjelenik az ember, ott megjelenik a blődség is.

A baj mégiscsak ez: a TikTok kínai. Nagyobb kockázatot jelent ez, mintha a cég mondjuk észt lenne? Feltétlenül. Akkora kockázatot jelent, amekkorát Donald Trump tulajdonít neki? Ez talán túlzás.

Jelenleg az valószínűsíthető, hogy a TikTok adatkezelése hasonló a többi egyesült államokbeli cégéhez, és hihető, hogy a cég mindent megtesz a felhasználók adatainak védelme érdekében – ami nem sokat jelent, ha komolyan rászállnak az appra a hackerek. Ez azonban csak a jelen. Ha egy cég székhelye Kína, egy ország, ahol a felhasználók, állampolgárok adatai, és a privacy-juk védelme nagyságrendekkel alacsonyabb, mint nyugaton, és a titkosszolgálattal való feltétlen együttműködésre kötelezik a cégeket és a magánszemélyeket, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy előbb-utóbb mégiscsak befolyás alá kerülhet a cég. Vagy hogy amennyiben egyetlen kínai szerveren is átfut valamilyen adat – ami annak ellenére is előfordulhat, hogy a feltöltött tartalmakat az USA-ban és Szingapúrban tárolják -, az nincs biztonságban a helyi hírszerzés elől, amivel kisebb ellenállással élnek vissza, mint demokratikus berendezkedésű országokban.

Ilyen szempontból pedig a TikTok betiltását célzó intézkedések inkább stratégiai célúak, semmint akut jelentőségűek. Mi is kezeljük így: nyugodtan használjuk alkalmi jelleggel, de úgy igazán rászokni, hosszú távon csalódásba torkollhat végül. Mert az app minél népszerűbb, annál veszélyesebb. Ez sok appra igaz lehet még, legjobb, ha ezt a tanácsot minden esetben alkalmazzuk a teljes internetezési szokásunkra.