Mindenki érzi, hogy egyre mélyebben kell a pénztárcájába nyúlnia ahhoz, hogy a piacon elérhető legmenőbb mobilt megvegye. Másrészről viszont egyre több, fejlett funkcióval rendelkező készüléket kaphatunk meg a korábbihoz képest baráti áron. Sokszor egymásnak ellenmondó következtetésekre jutunk, ha a telefonok árát vizsgáljuk, nem véletlenül.

Mennyibe kerül egy csúcsmobil? Nem könnyű a válasz, ha történelmi távlatokban próbálunk megoldást találni. 2000 előtt ugyanis minden mobil csúcsmobil volt, különösen a 90-es évek első felében, amikor egy egyszerű, telefonálásra alkalmas téglaméretű készülék annyiba került, mint most egy kimaxolt okoskütyü. 2000 után vált ketté a prémium és a budget szegmens, előbbi egyre drágább, utóbbi egyre olcsóbb telefonokat jelentett. A mai hazai piacon a legolcsóbb lehetőségek egyike az  Alcatel 1066, amit mindössze 2990, a legdrágábbak egyike az iPhone 11 Pro Max, amit legkevesebb 439.990 fontért árulnak (és érkezik a Galaxy Note 20 Ultra, ami még sokkal feljebb tolja az árakat). Az egyik termék ára tehát 150-szerese a másiknak, így elég nehéz ugyanazon a termékként hivatkoznunk ezekre a modellekre. Az alma-körte összehasonlítás ma már inkább almacsutka-villanykörte.

Hogy mekkora az elnyílás? Nehéz választ találni: a This is Money pénzügyi lapban az utóbbi húsz év változásait érzékeltetve az Egyesült Királyság kínálatát vizsgálták. Arra jutottak, hogy az utóbbi két évtizedben 490%-kal nőtt a high-end készülékek ára, sőt azt is kimutatták, hogy a jelenlegi növekedés alapján 1800 fontra is rúghatna öt éven belül ezen mobilok ára. Ez, amennyiben változatlannak tekintjük a vámokat, a magyar adókat, valamint az infláció éves mértékét, bruttó 690 ezer forintos csúcsmobilokat jelenthet akkor.

Hogy ez mennyire valós szám? Elég, ha a cikkben ismertetett, az összehasonlítás alapjául szolgáló görbe minimumát vizsgáljuk, ahol a Nokia 3310 szerepel – ami valójában sosem volt csúcsmobil. Ha a görbe minimumát akarjuk szemléltetni, inkább a Nokia 9210 lenne a megfelelő választás, ami viszont nem 220, hanem 550 fontba került Nagy-Britanniában. Így a 490% sokkal inkább 192%, ami így aztán kevésbé tűnik szenzációs állításnak, főleg, ha hozzávesszük, hogy az infláció az Egyesült Királyságban 169% volt ezen idő alatt.

A 2000-es években még nem volt szó okostelefonokról és butatelefonokról, nem a smartphone / feature phone kettőst kellett megvizsgálni, ahogy nem volt az Apple sem a gyártók között, hogy feltornássza a piaci árakat. Az okostelefonok, majd azok differenciálása sokkal később kezdődött meg, és nem is az a kérdés, hogy egyre több technológiai újítás jelent meg az eszközökben. Itt nem csak arról van szó, hogy a processzoraik gyorsak, vagy sok bennük a memóriamodul. A készülékek a 3G – 4G – 5G lépcsők, a Bluetooth fejlesztése, az NFC és más kapcsolati módok miatt egyre több antennával, egyre több kísért szolgáltatással – például fizetési szolgáltatással, ezáltal az ehhez szükséges leolvasókkal és biztonsági segédrendszerekkel – bővültek, a hátlapon lévő kameralencsék és a hozzájuk kapcsolt segédprocesszorok elképesztő minőséget képesek előállítani a hétköznapi használathoz, a bennük dolgozó neurális rendszerek pedig egyre komolyabb információfeldolgozást tesznek lehetővé. Ezek azonban az olcsóbb telefonokban is megvannak.

És vegyük észre, hogy valójában a prémium kategória teteje szállt csak el, a felső kategóriás készülékek alsóbb polcain nagyon is változatlan árakat látunk. Jó példa erre az Apple, mint a piaci árak meghatározója. 2008-ban csak egy telefont árultak: az iPhone 3G-t. Ez volt a csúcskategória és a belépő is az almáéknál. Hogy mennyibe került például, Magyarországon? Nem igazán emlékszünk, hiszen az Apple kizárólagos Telekom szerződéssel elérte, hogy a készüléket csak Ikon díjcsomaggal lehetett megvásárolni, de ha jobban utánanézünk, rábukkanunk az információra: 160 ezer forintot kóstált már akkor is egy menő okostelefon.

Az Apple idei legolcsóbb telefonja az iPhone SE, aminek 179.990 forint az ára. Csakhogy míg 2008-ban egy dollárt 150-230 forint közötti áron vásárolhattunk, addig 2020-ban bőven volt 310 forint felett is a görbe. Akár az infláció, akár az árfolyam alapján vizsgáljuk, egy iPhone SE sokkal olcsóbb, mint 2008-ban egy iPhone 3G. Valójában egy iPhone 3G magyarországi árát egy iPhone 11-essel lehet összevetni, ha a fair összehasonlítás alapján az árfolyamot vesszük alapul (hiszen a magyar árképzés egy az egyben az USA árak alapján kerül meghatározásra, az Apple által, a magyar infláció nem játszik benne szerepet).

Elszállt tehát a csúcstelefonok ára? Igen. Csakhogy a csúcstelefon egyrészt ma már sok lencsét, hatalmas és fejlett kijelzőt, és még egy rakás olyan dolgot jelent, amire nincs szüksége mindenkinek. Másrészt a társadalom is “megérett” arra, hogy a gyártók lefölözzék a prémium termékekre vágyó, a használati tárgyaikért többet kiadni képes vásárlók kedvét. Azt a relatív technológiai szintet, amit a korai menő modellek képviseltek, ma már simán hozzák olcsóbb társaik.

Ahhoz tehát, hogy a fenti, túlzó cikkben írt 1800 fontos célérték megvalósuljon a high-end szegmensben, szükséges, hogy az utóbbi évek technológiai fejlődése fenntartható legyen itt is. Vajon tudnak annyi új képességet adni a mobilok öt év múlva, ami megéri ezt az árnövekedést? Hajlandó lesz valaki 600 ezer forintnál is többet kiadni egy ilyenért? Ezt nem tudni (nem úgy tűnik, hogy ez igaz lenne), de az biztos, hogy a jelenleg lineáris növekedésnek előbb-utóbb el kell laposodnia, és közelednie kell az inflációhoz. Egyszerűen nem életszerű, hogy három évtized múlva egy új autó árát (3,5 millió forintot, a jelenlegi növekedéssel számolva) adjuk ki egy mobilért. Mert a jelenlegi trendek erre utalnak.

És hogy mi számít drágának? Ezt a már említett funkciógazdagság miatt is nehéz megmondani. Két éve írtunk egy posztot, amiben kiszámoltuk, naponta hány forintot adunk ki egy autóért, egy ruhadarabért, egy kondibérletért, és persze – egy telefonért. Az jött ki, hogy ilyen módon nem is olyan drága az a mindennap rengeteget használt okostelefon. 2020-ban nagy a választék. Aki akar, a 2008-as áraknál kevesebbért kap egy ahhoz képest rengeteg pluszt tartalmazó készüléket. Aki pedig akar, egy olyan fantasztikus médiaeszközt tarthat a kezében, támogatva az 5G-s kommunikációt, amit mások nem igazán engedhetnek meg magunknak.

De minden mással kapcsolatban is igaz ugyanez az állítás. nem kell, hogy minden mindenkinek szóljon.