Ma már otthoni környezetben is előfordul, hogy a nominális sávszélességünk ideális esetben eléri az 1 Gbit/s-os sebességet, vagyis a csatlakozás képes több, mint egymilliárd bitet átvinni. Másodpercenként. 1 Gbit átszámítva 128 Mbyte-ot jelent, vagyis:

• másodpercenként 13 nagyfelbontású (10MB) fényképet
• egy CD tartalmát 6 másodperc alatt
• sőt még egy tipikus 4K-s Blu-ray film letöltését sem több mint 7 perc alatt.

Amikor a 90-es évek végén megjelent a “szélessáv” fogalom, akkor már 384 kbit/s is ebbe a kategóriába tartozott, noha ez kevesebb, mint 0,1%-a a mostani 1Gbit/s-nak. Akkoriban még nem voltak nagyfelbontású filmek, és nem is lehetett volna őket érdemben megosztani, mivel a fent említett 4K-s film másolása közel két hét lett volna (12,6 nap).

Ezek alapján mivel számolhatunk a jövőben, hol tart a mai tudomány, a mai kísérletek milyen jövőbeni sávszélességet vetítenek előre?

Az előző példában egy közel háromezerszeres növekedést láttunk, 25 év alatt. Ez első hallatására képtelennek tűnik, de az már végképp lehetetlennek, hogy ezt meg lehessen ismételni. Pedig lehet.

Nemrégiben jelentették be, hogy egy optikai összeköttetésen sikerült elérni 44,2 Tbit/s átviteli sebességet 75 kilométeres távolságban, egy optikai chip segítségével. Nem, nem elírásról van szó, a 44,2 Terabit másodpercenként, vagyis több, mint 45 ezer Gbit/s, ami 45.000-szerese a fent említett sebességnek. Ez azt jelenti, hogy:

• Több, mint 100 4K-s Blu-ray filmet lehet átvinni másodpercenként
• Egy nagyobb cégnél tipikusnak mondható 10 TByte-os adatmennyiség másolása sem tart tovább 2 másodpercnél.

Ami talán még érdekesebb, hogy a kísérletet meglévő optikai kábelen végezték Ausztráliában, vagyis sok esetben fel lehetne használni a meglévő kábelezést. A módszer ugyanis arra alapul, hogy egy speciális chip segítségével több infravörös frekvencián történik az adatátvitel egy időben, ezen jeleknek pedig mindegyike képes meglévő optikai kábelek segítségével eljutni egyik pontból a másikba. Ez azért is fontos, mert manapság a legdrágább megoldás mindig új kábeleket fektetni, az anyagi kihívást nem az eszközök magában rejtik. Bár vannak nagyon drága eszközök is, ezek árcsökkenése mindig rohamosabb, mint a kábelfektetésé, hiszen az továbbra is nagymértékű manuális munkát feltételez.

Akkor is, ha ez a technológia még nincs kereskedelmi forgalomban, valószínűleg kevesebbet kell rá várni, mint amennyit a 384 kbit/s-os szélessáv óta vártunk a ma tapasztalható állapotokra. Talán még 5 – 10 év, és széles körben elterjedt lehet. Itt adódik azonban a következő kérdés: ki fogja ezt használni? Mert könnyen belátható, hogy ez nem kisfogyasztói termék lesz, és a következő évtizedekben nem is várható, hogy ez megváltozzon.

Két alkalmazást látok jelenleg:

• Nagy cégeknél adatközpontok közti közvetlen összeköttetések. A real-time, vagyis jelenidő másolás valóban jelenidős lesz, még a legnagyobb szervezeteknél is.
• Hálózati szolgáltatók gerinchálózati összeköttetései, úgy belföldi, mint külföldi viszonylatban.

Főleg a második alkalmazási terület lesz közvetve a kisfogyasztók számára is érdekes, hiszen ezek után a távolság már valóban nem számít majd. Mivel szinte korlátlan sávszélesség áll rendelkezésre, ezek költsége elhanyagolható lesz, egy távolkeleti és egy magyarországi internetcím elérése ugyanolyan egyszerű lesz. Ezt is csak azok fogják értékelni, akik már saját bőrükön tapasztalták, hogy egyes külföldi honalapok lassabbak, mert esetleg itt spórolt a szolgáltató.

A többtelephelyes cégek számára is fontos egy ilyen sávszélesség elérése. A nagy sávszélesség nagy távolságban ma még drága, és a jövőben már csak a tényleges, utolsó mérföld költsége marad.

Egy biztos: a növekedés nem áll meg, még csak nem is lassul, a következő években biztosan nagyobb sebességet fogunk kapni ugyanannyiért vagy még kevesebbért, mint ma. Más kérdés, hogy vajon észrevesszük-e ezt, vagy ugyanannyira rácsodálkozunk majd 10 év múlva a mai állapotokra, mint ahogy ma rácsodálkozunk a 25 évvel ezelőttire.