A 2020-as év az 5G mobilhálózatok mellett egy másik, legalább ennyire fontos technológiai szabványt hoz el az eszközeink számára. A Wi-Fi 6 annyira előremutató és izgalmas, hogy érdemes mindenkinek alaposan megismerni, megtudni, hogy végső soron hogyan valósít meg egy gyorsabb és stabilabb kommunikációt, és mit tud még a bitrátaemelésen túl.

Az 5G-s bevezetéssel kapcsolatos hírek mellett kevesebb figyelmet kap a Wi-Fi 6 bevezetése, annak ellenére, hogy nagyon fontos szabványról van szó. Azoknak, akiknek nem ismerős, mióta különböztetjük meg a wifi-szabványokat egyetlen számjeggyel, lent található a súgó. A korábbi, nehezen követhető szabványjelöléseket eltörlik, helyette van egy sokkal könnyebben megjegyezhető változat:

802.11n (2009) = Wi-Fi 4

802.11ac (2014) = Wi-Fi 5

802.11ax = Wi-Fi 6

Mit tudhat egy új wifi-szabvány? Ilyenkor egyből beugrik, hogy biztosan növeli az adatátviteli sebességet, és csökkenti a késleltetést, és ez a Wi-Fi 6 esetében tényleg így van. Az elméleti maximum adatátvitel 9,6 Gbps az új szabvány esetében, miközben a korábbi csak 3,5 Gbps-ot tudott. Természetesen a tényleges adatátvitel ennél sokkal alacsonyabb lesz, lévén rengeteg egyéb körülmény is befolyásolja, a való életben egy teszten átlag 60%-kal magasabb sebességet mértek ugyanazon eszközökkel, ha Wi-Fi 5 kapcsolat helyett Wi-Fi 6-tal kommunikáltak (az egyik legjobb elérhető Wi-Fi 6 routerrel). De ez szinte semmit nem jelent a saját leendő tapasztalatainkra nézve.

Általában és konyhanyelven elmondható, hogy a szabvány ügyesebben képes a rádiójelekbe adatot pakolni, emiatt aztán a késleltetés is csökken, köszönhetően az olyan technológiáknak, mint a OFDMA (orthogonal frequency division multiple access).  A Wi-Fi 6 az akkumulátorokkal is kíméletesebben bánik, mégpedig nem is akárhogyan. A TWT nevű szabvány ugyanis az eszközünk – telefonunk, laptopunk – számára lehetővé teszi, hogy kimondottan adatcsomag esetén “ébredjen csak fel”, miközben adatátvitel szüneteltetése esetén sokkal kevesebb energiát fogyaszt, bekapcsolt wifi esetén is.

De a Wi-Fi 6 nem csak erről szól. Sőt, egyáltalán nem is ezek voltak a fő kihívások, amik miatt a szabványt életre kellett kelteni. Sokkal inkább az, hogy míg a Wi-Fi 5 piacra dobásának idején egy átlagos USA-beli háztartásban öt darab wifis eszköz működött, addig ma ez a szám átlag kilenc, néhány éven belül pedig akár 50 is lehet egyes feltételezések szerint. Ez keltette életre az igényt az olyan megoldások iránt, mint a MU-MIMO, ami a Wi-Fi 6 egyik legfontosabb képessége.

A MU-MIMO (multiple user, multiple input, multiple output) során a wifi router képes lesz több felhasználót egyszerre kiszolgálni. Na várjunk csak, hiszen egy router épp ezt teszi, nem? Azért telepítjük az otthonunkba, hogy sok eszközt képes legyen egyidejűleg kiszolgálni. Igaz? Részben.

A korábbi szabványokban ugyanis egy router úgy működött, hogy egy időben csak egy felhasználóra tudott “figyelni”, annak ellenére, hogy nagyon gyorsan tudott váltani a felhasználók között – annyira gyorsan, hogy az egy időben történő kiszolgálásnak tűnt. Ha ketten streameltek egy filmet, az adott film egyes adatcsomagjait (néhány másodperces részeit) felváltva küldte a készülékekre a router, így a filmek akadás nélkül mentek az eszközökön. Ahogy egy étteremben is több vendég rendelését képesek egyszerre felvenni, és azok elkészítését elindítani és nyomon követni, ha csak egy szakács dolgozik a konyhában, egyszerre mindig csak egy ételhez tud odalépni, majd átugrani egy másik edényhez, és így tovább.

A MU-MIMO esetében több szakács dolgozik egyszerre. Több antenna található a készüléken, és noha ilyet eddig is láttunk, de a korábbiakkal ellentétben itt minden egyes antenna egy külön felhasználót képes folyamatosan kiszolgálni, a többi antennától függetlenül. Így más sokkal jobban hangzik az elméleti 9,6 Gbps, amit megoszthatunk több eszköz között.

És ez még mindig nem minden. Van itt még ugyanis egy nagyon fontos, elvi ígéret: a 6 GHz-en működő Wi-Fi. Ennek nincs köze a Wi-Fi 6 elnevezéshez, a két szám csak véletlenül egyezik meg, sőt, a 6 GHz-en is kommunikálni képes eszközöket már nem is Wi-Fi 6, hanem Wi-Fi 6E jelöléssel dobják majd piacra.

A korábbi Wi-Fi szabványok a 2,4 vagy az 5 GHz-es spektrumban kommunikáltak, és igazán egyik sem volt tökéletes választás. A 2,4 GHz azért, mert csupán 100 Mhz széles spektrumot jelölt, mindössze három átfedés nélkül választható csatornával, ami, lévén rengeteg eszköz használta (nem is csak wifis eszközök), rengeteg interferenciát okozott. A 5 Ghz már sokkal jobb választás, csaknem minden szempontból. A spektrum sokkal, tízszer szélesebb, mint a 2,4 Ghz. Míg a 2,4 GHz-en 3, addig itt 24 átfedés nélküli csatorna választható.

Két probléma van az 5 Ghz-en dolgozó korábbi megoldásokkal. Az egyik, hogy a magasabb frekvencia miatt magasabb az elnyelődés is, a jel nem jut át olyan könnyen a falakon, mint a 2,4 Ghz-en. A másik probléma, hogy ugyanezen a frekvencián dolgoznak radarok is. Emiatt a routerek gyártójának kötelessége úgy programozni az eszközét, hogy amennyiben radartevékenységet észlel, akkor a radarok által használt tartományokat ne használhassa az eszköz, vagy egyáltalán ne is kommunikáljon. Van, hogy az eszközök gyártója emiatt inkább úgy dönt, hogy nem is használja egyáltalán azokat a csatornákat, így sokkal kisebb az elérhető spektrum.

A 6 GHz-en nincs ilyen tiltás. A spektrum pedig nagyon széles, 7 db 160 MHz-es vagy 14 db 80 MHz-es csatornán kommunikálhatnak az eszközök, így aztán kevesebb átfedés, interferencia várható itt, mint minden korábbi spektrumban. A Federal Communications Commission (FCC) pedig április 23-án jóváhagyta a 6 GHz-es frekvenciasáv nem licencelt használatát, sajnos az EU-ban még nem született döntés erről.

A magasabb frekvencia elvileg azt is jelenti, hogy még nagyobb lesz az elnyelődés, és a házunkban még kevesebb helyre ér el a jel. Ezt a problémát egyrészt orvosolhatjuk mesh routerekkel, olyan megoldásokkal, amikor wifis kapcsolattal sorba kötött végpontok növelik a lakásban lefedett területet (bár minden ilyen “átjátszás” felezi a sávszélességet, így inkább javasolt LAN-nal összekötött végpontokkal dolgozni). Másrészt pedig itt lép képbe a beamforming nevű fejlesztés, ami a Wi-Fi 6 routernek lehetőséget ad megismerni a vele kommunikáló eszköz helyét, és fókuszálva jeleket küldeni a megfelelő irányba. Így hiába a magasabb frekvencia, ezzel a trükkel kiküszöbölhetőek ennek hátrányai.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Wi-Fi 6 mindenképpen kötelező váltás. Akár már mától érdemes olyan eszközöket vásárolni, amik kompatibilisek a szabvánnyal, de a legjobb forgatókönyv mégis az lenne, ha az EU-ban is bevezetnék a Wi-Fi 6E-t, mert ebben a pillanatban tényleg mindenkinek meg kell majd fontolnia az egész eszközpark cseréjét otthon, a 6 GHz-cel kompatibilis verzióra.