Ahogy érkeznek az első, nagy érdeklődésre számot tartó 5G telefonok, mint most a Samsung S20 vagy várhatóan szeptemberben az iPhone 12-esek, úgy nézünk szembe azzal, hogy tényleg mit jelent az 5G, és érdemes-e ez alapján telefont választani? Ahogy pedig a bevezetés zajlik, következtethetünk arra is, mi várható egy éven belül.

Az 5G inkább egy gyűjtőfogalom. Ahogy a Zdnet újságírója a Samsung S20 tesztje során kiemeli, két csoportba lehet sorolni a technológiát attól függően, hogy a vásárlók mit érzékelnek majd:

• 6 GHz alatti tartományok, vagyis az LTE-nél magasabb frekvenciatartomány, ami azonban nem megy 6 GHz fölé. Ezek  a hullámok jobban terjednek, szélesebb területen elérhetőek, és gyorsabbak, de inkább csak felturbózott LTE-nek tűnnek majd.
• A mmWave, ami több gigabitet ad másodpercenként, és alacsony késleltetést, de az egyes állomások csak néhány háztömböt fednek le, és az épületek fala is megakadályozza a terjedésüket.

Ezt kiegészítenénk azzal, hogy 2,5 és 6 GHz között sem túl jó a hullámok terjedése, persze messze nem olyan rossz, mint a mmWave.

Magyarországon egyelőre el sem kezdték a mmWave tartományok értékesítését, egyelőre a kiürítésük folyik, erről egy korábbi posztban írtunk. Az USA-ban azonban több szolgáltató is elindított mmWave kommunikációt, sőt a Verizon kizárólag ott indított – Denverben például csak néhány háztömbnél.

Egy 2600 Mhz-es LTE-hez képest mondjuk egy kétszeres, 5200 Mhz-es frekvencia esetén négyszer annyi állomás szükséges ugyanahhoz a “terítéshez”, feleakkora terjedéssel számolva. Kiszámolhatjuk, ugyanannak a területnek a 26 GHz-es lefedése mennyivel több állomást (százszorosát), beruházást követel meg a szolgáltatótól, még akkor is, ha a technológiai és szabványosítás miatti egységberuházás csökken is.

Teljesen egyértelmű: a mmWave-nél, vagyis a nagyon magas frekvenciatartományokban nem nagy területeket fednek le, hanem célterületeket.

Egy frekventált utcában, egy népes parkban sétálsz, és bumm, ott a milliméter hullám. Ha arrébb mész picit, már nincs. A bevásárlóközpont előtt van, mögötte nincs. Olyan váratlanul, lokálisan felbukkanó jelenség lesz a mmWave 5G, vagyis az igazán nagy sebesség, mint annak idején az ingyenes hotspotok, amiket keresgéltek az első okostelefonálók. Csak éppen, ha nem találunk lelőhelyet, akkor is megmarad a 6 GHz alatti 5G vagy LTE, és lehet, hogy mire három perc alatt megtaláljuk a megfelelő gigabites szórást, addigra le is jön az egy gigabájtos fájl LTE-n is.

Valójában a mmWave 5G kicsit olyan, mint a nagyméretű telefonok divatja. Korábban minden okostelefon sokkal kisebb volt, aztán elkezdték növelni a kijelzőket, a piac pedig befogadta ezt a változást. Érthető, ha azt nézzük, hogy egy nagyobb kijelző szebb, jobban látható, és nagyobb akksi fér el mögötte. De keveset beszélünk arról, milyen ára volt ennek: a telefon kevésbé hordozható, kevesebb zsebben fér el biztonságosan, farzsebben elhajoltak korábban a nagyobb erőkar miatt, nagyobb a tömeg, nehezebb egy kézben tartani. Használni inkább csak kettővel.

Mi történt? A változás átment egy olyan határon, amin túl hátra kell hagyni valamit – más tényezők előnyösebbé tételéért. Ugyanez a helyzet a mmWave 5G-vel. A fejlődés iránya ez volt, és tényleg nagyon széles spektrumok találhatóak ebben a tartományban, és valóban nagy sebesség érhető el. A szolgáltatóknak pedig sok-sok bérleti szerződést, vastag gerinchálózatot és kellően nagy átmérőjű infrastruktúrát kívánunk, a városok minél több pontján.