Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még mindig nagyon egyszerű és kiszámítható volt. A Moore törvény még érvényben volt, tehát az egységnyi területre tehető, 18 havonta duplázódó mennyiségű tranzisztorok száma egyenes és gyors fejlődési ütemet diktált, minden évben a korábbinál másfél-kétszer gyorsabb számítógépeket vehettünk, egyre nagyobb teljesítményt kapva ugyanazért a pénzért. A technológia tehát egyre olcsóbb lett, noha mindig ugyanannyiba került egy közepes teljesítményű PC.

Aztán a számítógépek többről kezdtek szólni, mint technológiai specifikáció. Először a laptopoknál, később az asztali gépeknél is megjelent a dizájn fontossága, az ergonómia, a használhatóság és a járulékos elemek, szolgáltatások. Azok számára, akik a consumer számítástechnikát továbbra is különféle gyárakból érkezett alkatrészek otthoni cserélgetésének gondolták, megjelentek az érthetetlenül drága gépek.

Új kütyük jöttek, az okostelefonok piacán az Apple diktálta a csúcskészülékek árának változásait. És a cég eléggé változatosan bánt a kérdéssel: a második generációt kifejezetten tömegbarát módon árazta be, és innentől kezdve – mivel a kizárólagos szerződésekkel a telkó cégekről is le tudtak nyúzni egy bőrt – csak nagyon óvatosan emelték a készülékek árát. De általában elmondható, hogy néhány évig itt is kiszámítható volt a piac: a csúcs iPhone mindig kábé ugyanannyiba került, a csúcs androidos készülékek pedig ezt az árat közelítették meg.

Az iPhone X-szel történt meg először az, hogy egy új képességekkel és dizájnnal rendelkező frissítést sokkal drágábban kezdtek árulni. Korábban sem az új képességek, sem az új dizájn nem indokolta, hogy több pénzt kérjenek a felhasználóktól, egyszerűen a versenyképesség miatt tartották az árat. Mivel a Samsung hűen követi őket, várható, hogy ez az új árszint a nyugati világ egészén végigsöpör, és a tabletek esetében ugyanez a “játék” várható.

Különös volt látni, ahogyan az elemzők, és a nagy lapok munkatársai tagadni akarták ezt a jelenséget. A mai napig jelennek meg értekezések arról, hogy az iPhone X árazása elhibázott volt, és a felhasználók nem szeretnének ennyit fizetni egy telefonért. És noha az Apple nem szokta készüléktípusra lebontva közölni az eladott iPhone-ok számát, nemrég elárulta: az iPhone X volt a legjobban fogyó iPhone minden egyes héten, amióta megjelent. Nem, az ár nem mindenkinek szól, viszont kénytelenek vagyunk elhinni, hogy míg korábban csúcskészüléket vásároltunk, ezentúl talán beérjük majd a középpel is. Vagy: fizetünk többet.

Eközben az okostelefonok alkatrészei egyre drágábbak lettek. És ez nem csak annak köszönhető, hogy az új technológiák többe kerülnek, a memória méretének emelkedése, a háttértár és az AMOLED kijelzők ára elkezdett komolyan nyomást gyakorolni a gyártókra. A piac úgy alakult, hogy az alkatrészek szállítóinak kedveztek a szelek, és jobban kinyithatták a pénztárcát.

De nemcsak ezek befolyásolják azt a pénzmennyiséget, amit havonta a technológiára költünk.

Egyrészt most kezd felfutni – jó pár éve fut – az IoT, vagyis egyre több olyan okoseszközzel találkozunk majd a jövőben, ami megkönnyíti az életünket vagy a munkánkat. Egyre inkább indokolt lesz minden lakásban egy okoshangfal, ami eléri ezeket az okoseszközöket, így a hangunkkal, bárhol a lakásban vezérelhetjük őket. Idő kell, hogy rájöjjünk, ez nem felesleges sci-fi, a hangunk használata egészen más alapokra helyezi majd a viszonyunkat a gépekkel.

Egyre több az előfizetésünk is. Sokan egynél is több zenei vagy film-streamelő szolgáltatásra iratkoznak fel, amik alacsony ára ugyan vonzó, de a sokszorosított díj már meglátható a havi egyenlegünkön. Itt olvashatunk egy jó cikketarról, miért lesz egyre drágább a digitális kiadás, az a terület, amit a legolcsóbbnak hihetnénk.

Egyrészt a munkaerő is egyre drágább lesz, a programozókért és a tech-szakértőkért versenyeznek a cégek, és nem könnyíti meg a fizetési igényük alacsonyan tartását, hogy sokuk épp a Bitcoin-robbanáson eléggé megszedte magát. Persze tudják azt is, hogy a képességük most hatalmas érték, és egymás elől kapkodják el őket a Szilícium-völgyben. A Google, az Amazon és a Facebook transzatlanti kábeleket fektet az óceánban, ami önmagában sem olcsó, de a fenntartása is költséges lesz.

Ezenkívül a biztonság is egyre drágább.

Persze az online támadásokat nem most találták ki, de az információ védelme épp mostanában, a személyes adatokhoz fűződő jogok előtérbe kerülése idején lett ennyire elsődleges kérdés. A GDPR rendeletek betartása sem tette olcsóbbá az online felületeken tevékenykedő cégek fennmaradását, hogy csak a közelmúlt eseményét vegyük alapul. És ahogy nőnek a digitálisan tárolt adataink, akár egészségügyi profilunk is, úgy lesz egyre kritikusabb, hogy ezeket megvédjük – a saját, féltve őrzött fájljaink mellett.

Mindezek azt eredményezik, hogy a digitális tartalmak és szolgáltatások ára sem csökkenhet, sőt. Egyre több információt tárolunk magunkról felhőben, és ezek kezelésének ára nőhet a jövőben. Egyre több kütyüt vásárolunk, amik adatokat szereznek rólunk, amiért cserébe kiszolgálnak minket, mi pedig újabb kütyükkel igyekszünk úrrá lenni a körülöttünk lévő tech-káoszon. Okostelefon, tablet, laptop és asztali gép is található a háztartásban, ezek közül legalább kettőben külön SIM-kártya is található.

A korlátlan adatcsomagok megjelenésével – ha ilyet választottunk magunknak – a telkócégeknek fizetett havidíjunk is emelkedett. És egyre többen választják ezt, ahogyan nőnek a weboldalak (nőnek a felhasznált képek felbontásai a jobb kijelzők miatt) és egyéb adatcsomagok méretei a weben, és egyre több appunk szinkronizál távol szerverekkel. A közmű pedig, ami ellátja ezt a tech-ökoszosztémát, fontos összetevője a kényelemnek.

Hogy régen minden kiszámíthatóbb volt? Valóban. De ha végignézünk a fenti példákon, láthatjuk: mi magunk is tehetünk róla, hogy többet költünk. A technológia meghatározó része lett az életünknek, és többé nem kontrollálhatóak olyan könnyen az ezirányú kiadásaink, de ezt mi akartuk így.