Talán mindenki hallott már róla, hogy 2017. június 15-ével megszűnik a roamingdíj EU-n belül. Ez azt jelenti, hogy ha külföldre utazunk, az onnan indított hívásokért ugyanolyan díjat fizetünk majd a szolgáltatónknak, mint amilyet itthon fizetnénk egy belföldi szám hívásakor. És ez nemcsak arra vonatkozik, hogy hazatelefonálunk: EU-n belül bármilyen EU-s országba ugyanolyan áron telefonálunk nyártól, mintha Magyarországon lennénk, és magyar számot hívnánk.

Ennek pedig van egy különös vonatkozása, amire még senki sem gondolt.

Ha ugyanis mi mondjuk Szlovákiából hívunk egy francia telefonszámot, belföldi tarifát fizetünk (akár lebeszélhetjük a havi díjból), miközben ha Magyarországról hívjuk ugyanazt a francia telefonszámot, akkor nemzetközi tarifa alapján számláznak. A roaming ugyanis nem vonatkozik a nemzetközi hívásokra: ha itthonról hívjuk külföldet, ezután is nagyon magas percdíjakkal számolhatunk.

Lássunk egy példát.

Egy üzleti előfizetőnek a tipikus belföldi percdíj 6 – 8 forint. A nemzetközi hívás meg 40-150 forint (nettó). Ez azt jelenti, hogy ha átugrunk Kassára, vagy csak a Pilisben a határ mentén barangolunk, és a szlovák hálózatra csatlakozunk, a francia barátunkkal való tízperces beszélgetés 60 – 80 forint, miközben ugyanez Budapestről 400-1500 forint.

Tíz-húszszorosát is fizethetjük.

Míg tehát korábban igyekeztünk a határ mellett a hazai hálózaton maradni, és még véletlenül sem engedni a telefonunknak, hogy automatikusan átváltson a szomszédos EU-s ország hálózatára, mostantól kifejezetten vadásszuk majd az ilyen alkalmakat. Főleg, ha sok külföldi barátunk akad. Ennek pedig egyetlen oka van: az EU nem gondolt a nemzetközi, de EU-n belüli hívásokra, amikor kialakította a roaming rendszert.