Az arcfelismeréssel már mindenki találkozott. A mobiltelfonokban az ujjlenyomat-olvasókat váltotta / váltja, és az előlapi kamera segítségével azonosítja a felhasználót.

Legalábbis így volt, amíg az első próbálkozások kudarcba nem fulladtak. Nem csak arról volt szó, hogy nem jól vagy nem elég gyorsan ismert fel a telefonunk, de arról is, hogy az ilyen unlock nem volt biztonságos. Egy rólunk készült fotóval is fel lehetett oldani a készüléket, vagy ha aludtunk, elénk tartva mások is belenézhettek a dolgainkba.

A technológiát finomították. Egyrészt az Apple megoldása már elég pontos volt, de ennek érdekében elég sok hardvert is építettek be, kizárólag az arc 3D-s szkennelése érdekében:

Másrészt bevetették a machine learninget, és az algoritmus felismer minket napszemüvegben, más arcszőrzettel (ha mégsem, a passcode-ot beadva megjegyzi az arcunk változását, és legközelebb pontosabb lesz), és képes figyelni arra is, hogy nyitva van-e a szemünk, vagy a telefonra nézünk-e épp.

Ez utóbbi nagyon fontos. Sokan nem értik, “aki rosszakarók között alszik el, meg is érdemli” felkiáltással nem érzik veszélynek a csukott szemmel felismerést. Pedig egy nagy szakadék választja el egymástól az ujjlenyomat-felismerést és az arcfelismerést. Az ujjlenyomatnál ugyanis kifejezzük a szándékot valamilyen akcióra: ha a telefon kéri, odahelyezzük az ujjunkat. Az arcfelismerésnél azonban csak egyszerűen ott vagyunk a telefon előtt, így pedig a telefon felhatalmazva érzi magát bizonyos akciókra. Pedig az, hogy ott vagyunk, nem egy szándéknyilatkozat. Az, hogy megérintjük a leolvasót, igen.

A kétfaktoros azonosítás mellé be kell venni tehát egy alapfeltétlent. Nem elég, hogy valaki birtokol egy terméket – what you own – és azonosítja magát – who you are -, a két faktor teljesülése csak akkor vihet minket tovább, ha szándékunkban áll a továbbhaladás a szoftver által mutatott irányba.

Az arcunk szkennelt adatait persze minden cég féltve őrzi, legalábbis ezt állítják. Az iPhone-okban egy dedikált Secure Enclave nevű rendszer védi az arcszkennelésből végzett matematikai leképzés eredményét, vagyis a biometrikus azonosítónkat, és ez az adat nem hagyja el az iPhone-t. Miért fontos ez? Mert az arcunk azonosítására alkalmas matematikai modell épp egy olyan adat, ami egy nagyon baljós jövőt is képes elhozni, és sokkal többről szól, mint a telefonunk unlock-ja.

A kínai állami vezetés tudja ezt, és nagy lépéseket tesz afelé, hogy minden időben képes legyen minden állampolgárt azonosítani. Kamerák millióit telepítik, és a legújabb törvény szerint már egy SIM kártya vásárláshoz is feltételként szabták meg, hogy a vásárló arcáról szkennelést végezzenek az eladók. Gyűjtik tehát az adatokat, amivel egy szoftver és egy megfelelő kamera egy másodperc alatt meg tudja mondani, egy adott térben kik vannak épp, és mit csinálnak.

Mondhatjuk, hogy ez a két felhasználási mód a két véglet. Az olyan jelentéktelen képesség, mint a telefon gyorsabb unlock-ja egészen az orwelli disztópiáig képes eljuttatni minket. Pedig a kettő között felhasználási módok százai vannak, amik sokkal többről szólnak, mint az azonosítás, és sokkal kevesebbről, mint a megfélemlítés. Mik lehetnek ezek?

Illegális állatkereskedelem visszaszorítása

Az arcfelismerő nem csak embereket, de mondjuk majmokat is felismerhet. Ha pedig van egy szkennelt leképzésünk olyan majmokról, amikkel illegálisan kereskedtek, az interneten keringő majomfotókat elemezve meg lehet találni az ellopott állatokat. Veszéleztetett fajokat védhetnek így, a gyűrűsfarkú makikat például 97%-os pontossággal azonosítja a szoftver.

Beteg vagy?

A betegséget lehet arcról is diagnosztizálni, legalábbis egyes betegségeket. A DiGeorge szindróma például egy olyan állapot, ami a születéskor diagnosztizálható, és életen át tartó gondokat okoz, szívproblémákat, tanulási nehézségeket. 96,6%-os sikerrel azonosítja egy szoftver, arcról, a betegséget.

Mosolyfelismerő

Ilyen már egy ideje van a kamerákban is, de egy új felhasználása a vakok számára is sokat jelent. Ha egy app a vakok számára jelzi, ha valaki mosolyog rájuk, azzal a szociális interakció lesz egy fokkal könnyebb (van már ilyen app is). Ha pedig még több érzelmet képes felismerni egy machine learning megoldás, akkor még könnyebben kommunikálhatnak az emberek látás nélkül is.

Végül néhány olyan felhasználás, ami egy kicsit már rémisztő, de még mindig hasznos:

Lenyelted a gyógyszert?

Ellenőrizhető, hogy valaki rendesen szedi-e a gyógyszereket. Az AiCure nevű app képes felismerni, hogy bevesszük-e a megfelelő tablettát, majd a nyelést is ellenőrzi.

Ki lépett be a boltba?

Ha a boltba lépve azonosít minket a bolt informatikai rendszere, azzal számos előnyre lehet szert tenni. Egy kávézóban például kérés nélkül készíthetik nekünk a kávénkat, ahogy szeretjük. Látható, hogy inkább szeretek eladókkal társalogni, vagy inkább magányos vásárló vagyok. És láthatják, ha VIP ügyfél vagyok, hogy így kitüntetőbb figyelemben részesüljek, anélkül, hogy az identitásomat felfedné a program. Kérdés, hogy a log fájlok mit tárolnak el…

Az arcfelismerés olyan képesség, mint az atomenergia: lehet nagyon nagy hasznunkra, és tönkretehet minket. Ugyanaz a dilemma áll előttünk, mint annak idején, az atomenergia kiaknázásának hajnalán, és ugyanúgy nincs egy felsőbb hatóság, szakértők vagy döntéshozók csoportja, ami kordában tartaná a fejlesztéseket. A szabad piacra van bízva, mit hozunk ki belőle, a civilek lemúrokat mentenek meg, a gátlástalanul a hatalmukat féltők pedig a klasszikus recept szerint a tömegeket tartják nyomás alatt vele, hogy kezelhetőbbek legyenek.