Berobbant a köztudatba az eSIM, vagyis a fizikai plasztikkártya nélküli, elektronikus áramkör, ami úgy viselkedik az adott eszközben, mint egy hagyományos SIM-kártya. Képzeljük el úgy, mint egy alaplapra integrált SIM-kártyát, amit szoftveresen lehet egy adott szolgáltatóhoz kötni, programozni.

Noha az igazi haszna az IoT területén jelentkezik, a hagyományos eszközökben is terjed az eSIM. Ha valamilyen véletlen folytán előbb fejlesztették volna ki az okostelefonokat, mint a mobilszolgáltatást, az eSIM a kezdetektől fogva alapértelmezett lett volna. De 25 éve, a SIM-kártya történetének indulásakor egészen más volt a telekommunikációs piac, és a lehetőségek, mint ma.

Valójában az eSIM lehetőségét már nyolc éve, 2010 óta tárgyalják a szabványért felelős cégeket tömörítő GSM Associationnál. Volt áttörés is az ügyben: 2012-ben az Európai Bizottság elfogadta az eUICC – vagy eSIM – szabványt a járművekbe építhető eCall segélyhívó rendszerhez, ami végül 2018 óta kötelezően telepítendő minden új autóba. Látszik, hogy mennyire lassan őrölnek a malmok e tekintetben.

2017 volt az áttörés: az Apple bemutatta a harmadik generációs Apple Watch óráját, a Google pedig a Pixel 2-t, ezekben már eSIM-mel lehetett elérni a mobilszolgáltatókat, illetve utóbbi esetben a Project Fi szolgáltatást (amivel gyakorlatilag szintén a szolgáltatókat érhetjük el, csak épp dinamikusan választva közülük az elérhető sávszélesség és egyéb szempontok alapján). Idén pedig az Apple, ahol a szabványok mainstreambe emelése és az átlagfogyasztók edukálása tekintetében elég jól teljesítenek, kiadta a három új iPhone-modelljét, amikhez a dual SIM szolgáltatást eSIM-mel oldották meg. Az, hogy ezt meg merték tenni, igazolja a korábbi tapasztalatokat: az eSIM jól, megbízhatóan működik.

Ennek megfelelően az eSIM-re vonatkozó Google-keresések 2017-ben picit már nőttek, de idén szeptembertől végképp leverték a csillagokat (via Google Trends, az “esim” kifejezésre keresők száma 2014 és 2018 között):

Az iparág eddig volt képes ellenállni az igénynek. És nem csak azért, mert a mindenféle fizikai plasztiklapka személyes cserélgetése elavult, vagy mert az Apple bedobta az új telefonjait. Azért is, mert az okoseszközök forradalma még mindig előttünk van, és a következő öt év exponenciálisan növő SIM-kártya-igénye, az M2M megoldások számára kell valami, aminek

• nincs helyigénye az eszközben, így az lehet akármilyen akár pár négyzetcentiméter,
• és ami esetében ezer eszköz feltelepítése a hálózatra megoldható távolról, nem kell hozzá kiszállás.

Az eSIM előnyei

Nem tudod elveszíteni.

Nem kell egyeztetni a méretet, a szolgáltatónál cserélni, ha nem stimmel.

Nem kerül pénzbe az új SIM. Más megközelítés szerint azt a készülékkel megfizetjük.

A szolgáltatóváltás időigénye minimális, fizikai beavatkozást nem igényel (IoT).

A szolgáltatókhoz kötöttség béklyója lazább lesz. Bár ennek lényegi, mindenkit érintő következményéhez, a kötöttségek háttérbe szorulásához több idő kell.

A meglévő eszközökben helyet takaríthatnak meg a gyártók, nem is annyira a nano SIM méretére gondoljunk, inkább az azt körülvevő keretre, ami szintén egy nagyobb keretben csatlakozik, amihez meg egy olvasó egység társul. Ez a néhány köbmilliméter egyéb technológiáknak adhatja át a helyet.

Az eszközök vízállóságának biztosítása könnyebb lesz, eggyel kevesebb “behatolási pont”.

Az eSIM hátrányai

Ha valaki esetleg még kihasználta a SIM-kártyán tárolt telefonszámok könnyű áthordozását egy új eszközre, annak hátrány, hogy ebben az esetben ez nem lehetséges (marad a felhő). De a mai korban, amikor a telefonok személyes adatok gigabájtjait hordozzák, a SIM kivétele a készülékből rég nem jelenti azt, hogy kivettük a személyes adatokat is.

Nem szakítható meg könnyen a kapcsolat a hálózattal. Az eSIM mindig aktív, és mindig a hálózaton csücsül. Az eszköz jobban nyomon követhető.

Ezt használja nemsokára mindenki?

Kétségtelenül, nem csak a M2M és IoT eszközök, de a hagyományos telefonok és táblagépek is erre térnek át, mégpedig nagyon gyorsan. Magyarországon a Telekom már támogatja az eSIM-et több eszközben is, és nemsokára követi a többi szolgáltató is. Az átállás csak látszólag lesz gyors, mivel valójában nyolc éve tart.