A mobiltelefonok története, evolúciója, a jövő telefonja

Nagy Koppány
Nagy Koppány

A régen oly sokszínű mobilkészülék-piac a 2010-es évekre jelentősen letisztult: gyakorlatilag egyen fazonjuk lett a készülékeknek, és mindössze két operációs rendszer maradt talpon. Három részes sorozatban foglaljuk össze dióhéjban a mobil készülékek múltját, jelenét és jövőjét. Most, a harmadik részben azt mutatjuk be, mit várunk a jövő telefonjától.

2008-ban Mérő László Az elvek csapodár természete című könyvében így írt:

A mobiltelefonok távlatai szinte határtalanok. Már most is lehet egyben a fényképezőgépünk, zsebtévénk, unalmas perceink játékszere, állandó internetelérésünk, zenehallgató ketyerénk, és lehetne még a lakáskulcsunk, a személyi igazolványunk a jogosítványunk, a pénztárcánk, a hitelkártyánk, a szótárunk, a lázmérőnk, a géntérképünk, az erkölcsi bizonyítványunk és még rengeteg minden…

Ami tizenkét éve még lehetőség volt, mára megvalósult: a fent említett példák szinte kivétel nélkül teljesültek, sőt a modern autók elengedhetetlen kellékévé is vált (pl. autókulcs, térkép, távfelügyelet) a „mobil”. Amit telefonnak nevezünk, az gyakorlatilag egy modern svájci bicska, amihez a számítógépek méretének drasztikus csökkenése, és az internet határtalan fejlődése biztosított lehetőséget. De mi lesz ezután? Vajon eldobhatjuk a hagyományos bicskánkat is?

Érdekes, hogy az alábbi kép a Nokia Morph koncepcióját mutatja be, szintén 2008-ból:

A fenti kép azt mutatja, hogy az egykor piacvezető gyártó hogyan képzelte el a jövő készülékét a korszakváltás küszöbén. Érdekes, hogy a hajlított képernyőjű, karkötő szerű eszköz víziója már ekkor megjelent, és végül okosóraként tényleg vált valóra, bár azt is tudjuk, hogy az elmúlt tíz év inkább a – viszonylag unalmas – fekete téglalapokról szólt: ezt nevezzük ma okostelefonnak. Nem nagy merészség azt állítani, hogy külső kinézetre nem nagyon fog már változni, és hacsak nem kapcsolunk a telefonhoz újabb és újabb eszközöket, a mobilok képességei sem nagyon bővülnek majd érdemben a következő években. Hogy miért? Az alkalmazásboltok telítettsége miatt. Amit szoftveresen meg lehet valósítani célhardver igénye nélkül, arra ma már biztosan találunk appot. Ezért is tapasztalható az, hogy az utóbbi években a piac fejlődése nem újabb funkciókban mérhető, hanem egyrészt a meglévő hardverek sebességének növelésében, a fényképezőgépek minőségének javításában.

Akkor mit tudunk állítani a jövő mobiltelefonjairól? Véget nem érő unalom következik?

Erről nincs szó, sokkal inkább arról, hogy a “telefon” kifejezés, még inkább eltávolodik az általunk ismert fogalomtól. Mivel ugyanis az átlagfelhasználók számára a jelenlegi telefonfejlesztések nem elég „fancy”-k, hogy készülékeiket rendszeresen lecseréljék, ezért a gyártók a hardver-oldalon, illetve kiegészítőkkel próbálnak meg újat mutatni – amivel az iPhone előtti időkre emlékeztetnek minket.

Ennek a folyamatnak az egyik első jele volt a végül elvetett Google Glass, az okosszemüveg, illetve a piacot meghódító okosórák, élükön az Apple Watch-csal. Manapság a hajlított, hajlítható, egész készüléket lefedő képernyővel találkozhatunk nap mint nap a hírekben, amik fejlesztése az akár összegyűrhető e-papírral fonódik össze. Ez, vagy a szintén futurisztikus hatást keltő átlátszó készülék megvalósulása sem jelent még azonban paradigmaváltást.

Időről-időre felreppentek a hírek, hogy holografikus megjelenítést építenek majd a készülékbe, ami leginkább a Star Wars-ból lehet ismerős. Tagadhatatlan a VR (virtuális valóság) és az AR (kiterjesztett valóság) előtérbe kerülése az utóbbi években, és gyanítható, hogy a szoftveres fejlesztéseket rövid időn belül további komoly előrelépés követi a hardveres megjelenítés oldalán is. Ez vezethet majd el a projektált kép vagy billentyűzet megvalósításához is. Ha ezek megvalósulnak, már csak egy lépés, hogy a vizualizáció interaktív is legyen, azaz, hogy a képernyő helyett csak a kivetített képet kelljen megérinteni a vezérléshez, és mi is olyan technológiával rendelkezzünk otthon, mint Vasember. Ez már kétségkívül új távlatokat nyit majd meg.

Meglátásom szerint az igazi paradigmaváltás azonban nem a képernyők, fényképezőgépek, töltési, vagy átviteli technológiák, esetleg más meglévő hardver/szoftver továbbfejlesztésében fog testet ölteni, hanem a közvetlen agy-gép interfész megjelenésében. Elon Musk 2017-ben jelentette be, hogy az agyat összeköti a gépekkel, amivel a mesterséges és az emberi intelligenciát hozza szimbiózisba. Az ebből a célból alapított Neuralink a tavalyi évben már sikeresen kísérletezett egerekkel.

A „testbe épített telefon”, ami várhatóan a telefon helyett is új nevet kap majd, ma még nagyon idegennek tűnhet, igaz a sci-fikben már teljesen megszokott. A testebe ültetett készüléknek technikai akadálya nincs, hiszen a testbe épített számítógép az orvostudományban már ma is létezik (pl. pacemaker). Az agyi neuronhálózat és a gépek összekötésén is lázasan dolgoznak modern, innovatív laborokban, és a siker minden bizonnyal csak idő kérdése.

Azonban az ICT (és az ICT-vel megtámogatott modern orvostudomány) annyira gyorsan fejlődik, hogy más – pl. jogi szabályozás – nem tudja megfelelő ütemben követni. Ez rövidtávon akadályt jelenthet, ahogy láttuk azt a drónok vagy az önvezető autók esetében is, de az vitathatatlan, hogy a fejlődést nem lehet megállítani. Nem tudjuk, mennyi idő kell ahhoz, hogy a készüléket már ne kelljen kézbe venni, de nincs kétségem afelől, hogy mi is írni fogunk még erről.

Kérdése van?


Amennyiben a telekommunikációval kapcsolatos kérdése van, szeretne megismerni Bennünket, vagy segítségre van szüksége, írjon nekünk! Szívesen vesszük honlapunkkal, szolgáltatásainkkal kapcsolatos észrevételeit, javaslatait is.